1825. február 18-án született Komáromban a 19. századi irodalom egyik legnagyobb formátumú alakja, Jókai Mór. Az 1850-es évektől 1904-ben bekövetkezett haláláig számtalan regénnyel, emellett novellákkal és színdarabokkal írta tele a magyar irodalmat, megnehezítve azon iskolások életét, akik ma már nem nagyon tudnak a Kőszívű ember fiaival vagy Az aranyemberrel mit kezdeni, és legyintenek a szabadságharc romantikájára vagy rémülten torpannak meg a Vaskapu terjedelmes leírása előtt. Pedig ha a Jókai életművét bemutató keretek olyan rugalmasak lennének, mint maga az író volt, talán még újjá is születhetne a Jókai-olvasás. Jókai bableves helyett ezúttal Jókai-saláta a 190 éve született írófejedelemről:
1. Szinte minden emlékező kiemeli varázslatos búzavirágkék szemeinek szelíd és ábrándos pillantását. Már viszonylag fiatalon kopaszodni kezdett, ezért parókát csináltatott magának – az újságírók és karikatúrarajzolók mérhetetlen örömére. Olvasói – túlnyomórészt nők – hajjal vagy haj nélkül is rajongtak érte, és nagy tömegben küldözgettek részére saját készítésű ajándékokat: köztük horgolt vagy hímzett házisapkákat… Életét egészen addig élhette élő legendaként míg idős korában kötött házassága némileg kegyvesztetté tette a közvélemény szemében.
2. Bár a betokosodott képzetek szerint igazán nagyra értékelt regényei a magyar történelmi korszakokat feldolgozó művek, Jókai fantáziája nem torpant meg az ismert világok ábrázolásánál. Több regénye és novellája is van, ahol szinte már a sci-fi és a fantasy műfaját karcolva nagy utazásokra vezeti el az olvasót. Az Oceania című novellában a főhős, Bar Noémi a Boldogság különös szigetén találja magát. Ahol a pénz nem isten című regényt egy valós esemény, egy magas rangú arisztokrata titokzatos eltűnése ihlette a messzi tájakra kalandozó cselekményt, az Egész az északi pólusig Jules Verne hatását mutatja.
3. A férfias kiállást becsületbeli ügynek tartó Jókai kétszer vívott párbajt és néhány hétig börtönben is ült – bár az utóbbira ő maga is meglehetősen komolytalan incidensként emlékezett: nem írhatott nyugodtan, mert folyton látogatók zargatták, börtönkoszt helyett a felesége által főzetett és utána küldetett ebédet fogyasztotta. (Egyébként a kávét édesen szerette, sűrű tejszínnel, rendszerint ezt reggelizte kaláccsal. Ebédre legszívesebben lencsét kért disznófüllel vagy füstölt disznóorrját káposztával.)
4. Jókai már akkor – 1872-74-ben – megírt egy steampunk regényt, amikor a műfaj még nem is létezett… A jövő század regénye az 1950-es években játszódik, az uralkodót Habsburgi Árpádnak hívják, a repülés és a villamosság a mindennapok része, egy ichor nevű csodatalálmány pedig a műanyag uralmát vetíti előre. Ráadásul a magyarok is jól járnak: „Bőség volt minden piacon; termény és pénz élénk forgalomban; dolga volt minden embernek elég, s jutalma érte. Az országos költségvetések mindenütt többletet mutattak a bevételeken. A magyar pénzügyminiszter jónak látta az adót egyharmadával leszállítani.” Aki a magyarság végső diadalára kíváncsi, ha máshol nem, ebben a regényben megtalálja.
5. Kétszer kötött házasságot, és mindkét alkalommal környezete mérhetetlen rosszallására. Először egy nála 9 évvel idősebb, törvénytelen gyermekét egyedül nevelő színésznővel házasodott (Laborfalvi Róza), másodjára szintén színésznőt választott, ezúttal nála 54 évvel fiatalabbat, viszont zsidó származásút (Nagy Bella). Házasságai története jól illusztrálja a kor nőkkel kapcsolatos tabuit a korkülönbséget, a társadalmi státuszt, a nők függetlenségét vagy a származását illetően.
6. Bár a kritikusok sokszor a szemére vetették-vetik, hogy sablonos nőalakokat írt – és valóban hajlamos az angyal-démon kettősségre –, rendkívül sok szerepben ábrázolja a regényeiben a nőket. Persze valósággal extázisba kerül az egzotikus szépségektől (ahogy ez kora férfiaira általában is jellemző volt), de a szempillarebegtető ifjú ártatlanságok (Mayer Fanni,Tímea) és méregkeverő szexdémonok (Plankenhorst Alfonsine, Brazovics Athalie) mellett akad erős, családját irányító özvegyasszony (Baradlayné a Kőszívű ember fiai-ban, Kálmán nagyanyja az És mégis mozog a föld…-ben), nyomorból kiemelkedő bányászlány (Evila, Fekete gyémántok), arisztokrata közegével leszámoló, varróleánynak álló grófnő (Gazdag szegények), szegény családból származó festőnő (Eszta, Öreg ember nem vén ember) is. Kis kutakodással a 19. század nőalakjainak minden képviselője fellelhető regényei lapjain.
7. Mi a legvadabb pletyka, amit Jókairól állítottak? Hogy ő maga az apja annak a kislánynak, akit fogadott lánya – Benke Róza – 1858-ban hozott világra (a kicsit a szerencsétlen sorsú II. Róza halála után Jókai Róza néven fogadta örökbe az író). Ezt dr. Bókay Árpád írta meg a visszaemlékezéseiben, akinek apja a család orvosa volt, ám ennek ellenére sem támasztja alá semmi a légből kapott állítást. Ennél durvább pletykákat már csak a feleségeiről terjesztettek – egészen rövidre vágva: mindkettőjüket, Laborfalvi Rózát és Nagy Bellát is rendkívül erkölcstelen nőszemélynek tartotta a közvélemény.
8. Jókai azon írók közé tartozott, aki aktívan politizált a lázas ’48-as idők után is, liberális elveket vallva a képviselőségig is eljutott. Érett férfikorában már nem volt ellenzéki, rajongott Erzsébet császárnőért, és nagyon bízott „Rezső királyfi” (Rudolf főherceg) eljövendő országlásában – ezért őt is igen megviselte a mayerlingi tragédia. Jókait olyannyira nemzeti kincsnek tekintették kormányszinten, hogy többször is elengedték felhalmozódott adósságait – sajnos nem tudott leszokni arról, hogy kezességet vállaljon ismerősei váltóira.
9. Akik csak műveiben megcsillanó ironikus humorából vagy élete külsőségeiből ítélnek, azt képzelhetik, hogy könnyed és vidám hétköznapokat élt meg, ám levelezése (amelynek utolsó kötete még mindig kiadatlan!) arról árulkodik, hogy az pénzkeresés és írás állandó kényszere alatt dolgozott, nagy bevételek mellett nagy kiadásoknak kellett megfelelnie, és hatalmas elvárások nyomták a vállát. De fegyelmezett ember és törhetetlen optimista volt. Ritkán lázadt fel a sorsa ellen és még ritkábban csattant fel.
10. Kései műveit fogyatékosnak tartják a „fénykorában” írott regényeihez képest, mert elhagyják régi közegeiket, a szereplők kevésbé romantikus alakok, a leírás bőbeszédű, a cselekmény nem olyan feszes… Mindazonáltal Jókai saját határait igyekszik feszegetni ezekben, mikor az urbanizálódó Budapest munkásairól (Gazdag szegények), vagy az anarchistákról (Asszonyt kísér, Istent kísért) mesél, esetleg „betyárkrimit” (Sárga rózsa) ír. De még az olyan emberpróbáló kései Jókai-regényben is, mint az Egetvívó asszonyszív, akadnak gyöngyszemekkel felérő részletek, mint például egy másfél oldalas leírás a nők migrénjéről…
