A spanyol grófnő egy őszi reggelen a francia császár társaságában csodálta meg a lóhere levélkéin csillogó harmatcseppeket, és másnap egy gyémántokkal díszített smaragd lóherét kapott ajándékba tőle. Öt héttel később a Notre-Dame-ban Eugénie de Montijo és III. Napóleon házasságot kötött. A tőzsde a mélybe zuhant.

L’Empereur est parvenu par election, L’Impératrice par erection, idézi 1853-as levelében egy brüsszeli magyar a korabeli gonosz szójátékot, vagyis hogy a császár elekció (választás), a császárné erekció révén boldogul. Ezzel a közvélemény arra utalt, hogy a kétes úton, puccsal trónra jutott kis Napóleon (a nagy Bonaparte unokaöccse) hatalma legitimizálásához nem királyi vérből választott, gerjedelme vezérelte a döntésben.

A híresen gyönyörű Eugénia a férje ellenzéke számára egyszer számító ribanc volt, máskor frigid spanyol tehén. Míg fiatalasszony korában szépségével manipuláló, kétes erkölcsű nőként ábrázolták, házassága későbbi szakaszában rosszakarói meg voltak győződve róla, hogy „beteges frigiditástól” szenved. Az udvari források szerint fia 1856-os születése után nem élt férjével házaséletet – az akkori megbízhatatlan fogamzásgátlás mellett az egyke erre utalt... De lehet, hogy Eugénia csupán azért zárkózott el, mert megalázónak érezte hírhedten nőcsábász férje sorozatos kicsapongásait.

A császárnő elsöprő befolyású divatikonnak számított saját korában. Noha akkoriban csak félvilági nők festették magukat, ő rendszeresen fekete tussal húzta ki a szemét, és ő hozta be, majd – Charles Frederick Worth-szel, a haute couture atyjával együttműködve – ő is vonta ki a divatból a krinolint 1868-ban. Sőt Eugénia indította el egy ismeretlen bőröndkészítő – malletierLouis Vuitton karrierjét, akinek a Rue Neuve des Capucines-n volt kis üzlete, amikor 1854-ben nagy megrendelést kapott a császárnőtől.

A 19. század második felében a három legbefolyásosabb asszonyból kettőt – Sissit és Viktória királynőt – alig érdekelt a politika, Eugéniát annál inkább. Külseje hatalmának biztos tudatában még nyilvánosan viselt öltözékeit is „politikai ruháknak” nevezte, de a korabeli politikai szereplők nagy bosszúságára az államügyekbe is beleszólt. Idővel egyre jobban aggasztotta férje pipogyasága, és fia trónjának jövője. Kritikusai szerint ezért hajszolta bele férjét az agresszíven fegyverkező poroszok elleni katonai konfliktusba. 1870 nyarán a vesekövektől szenvedő császár majd lefordult a lóról, a poroszok pedig gyorsan bedarálták a francia sereget. A második császárságnak befellegzett.

Szeptember 13-án egy párizsi újság hosszasan sorolta a császárné által a Tuileriákban hagyott hatvanféle hattyú-, csincsilla-, vidra-, menyét-, marabu-, ezüstróka-, coboly-, hermelin-, alpaka-, bárány-, medveprém holmit – és ez csupán szőrmekészlete volt! Eugéniának ugyanis a sedani vereség után menekülnie kellett, és mert mindenki cserbenhagyta, amerikai fogorvosa segített neki a szökésben. „Eugénie ugyan kívül van Páris falain, de néki aligha van kedve az idényre a divatot elénk írni. Ő megjósolta maga számára mi lesz a divat, a… gyász.” – írja lemondóan a Nefelejts magyar szépirodalmi divatlap divatlevele. Véget ért egy fejezet.

Ahogyan a családot Chislehurstben meglátogató Viktória királynő megírta lányának, a császárnő angliai száműzetésben tényleg ékszerek nélkül, egyszerű feketében járt, s hamarosan lett is miért: a porig alázott császár két éven belül meghalt. Eugéniának a kis Lulu maradt minden reménye. Arról álmodozott, hogy fia elveszi a brit királynő Beatrice lányát, és visszaköveteli a francia trónt.

„A zulu nagyon figyelemreméltó nép. Legyőzik tábornokainkat; megtérítik püspökeinket, és elintézték egy nagy európai dinasztia sorsát – jegyezte meg a brit politikus, Disraeli. A Prince Impérial ugyanis brit egyenruhát viselve, 19 évesen esett el Afrikában a zuluk ellen vívott gyarmati háborúban.

Eugénia minden politikai illúziójától megfosztva még negyven évet élt.

(Eugénia császárnő imádkozik, 1856 (1.), egy durva korabeli karikatúra a "spanyol tehénről" (2.), a császári család 1870 körül (3.), és (4.) a Louis Napoléon, a császári herceg holtan.)