Egy nő, a ki különböző házi munkát végez, padlót töröl, asztalt felmos, ablakot tisztít, gyermeket czipel, vödröket emel stb., testének minden izmát oly nagyon megerőlteti, hogy semmiféle mesterséges testgyakorlásra nincs szüksége, hogy magának mozgást szerezzen. Olyan asszonyoknak, a kik nem tudják, mit jelent a testi munka, akiknek izmai tehát gyöngék és gyakorlatlanok, a legnagyobb mértékben szükségük van gimnasztikára. Ezt rendszeresen rendezett gyakorlati formában lehet végezni és sportszerűen űzni – áll az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma által lektorált, nőknek szóló, századfordulós egészségkönyv németről magyarra fordított változatában.

A társadalomtudósok közt általánosan elfogadott nézet, hogy a nők a 19. század végéig alig folytattak sporttevékenységet. Az erőfeszítés és verejtékezés nem az volt, amit a kor embere látni akart az (úri)nőktől. Arisztokrata hölgyek szívesen gyakorolták a vívást, lövészetet és a teniszt. A nőhöz is méltó kevés mozgásforma közé tartozott még a lovaglás – női nyeregben, tehát nem széttárt lábbal ülve meg a lovat – vagy esetleg a korcsolyázás, ami egy gavallér karján a bálok hangulatát idézte fel. A fürdőzés, ezáltal az úszás (már annak, aki tudott úszni, mert ez egyáltalán nem volt általános) nem sporttevékenységnek, hanem gyógymódnak számított. A friss levegőn való sétálgatást is orvos írta fel a fogyasztó kúra mellé vagy éppen vérszegénységre.

Azonban a 19. század során ezek a tevékenységek lassan kiszakadtak az orvostudomány területéről, és inkább az akkor kialakuló turizmus részévé váltak. Az emlékiratíró Hrabovszky Júlia (1858-1946) például elképesztő lelkesedéssel számol be memoárjában az általa nagy gyakorisággal látogatott fürdőhelyeken – Herkulesfürdőn, Buziásfürdőn – valamint a Tátrában tett hosszú gyalogtúrákról. Ezeket az alkalmakat ugyanúgy társadalmi eseményekként tartja számon, akár a korcsolyapályán folytatott pletykálkodást és flörtölést.

A korban annyira népszerű,  osztrák császárné, Sissi viszont mániákus – és magányos – testedző volt, és ezzel nem ámulatot váltott ki a környezetéből, inkább meghökkenést. Ráadásul az órákig gyalogló, hegycsúcsokra felkapaszkodó császárné kíséretében egy befűzött udvarhölgy kapkodott levegőért.

Bizony, a ruha. Az illendőség mellett a női divat is akadályozta, hogy a sport bekerüljön a hétköznapokba. A halcsonttal merevített fűző nehezítette a légzést, és a szűk, testhez idomuló szabás sem kedvezett a szabad mozgásnak. A női sport népszerűsödésével viszont külön sportkosztüm jön divatba: bokáig érő szoknya vagy bloomers (egyfajta nadrágszoknya), fekete harisnya, laza blúz, fedetlen fej. Több helyütt hangsúlyozzák a „zárt nadrág” (hosszú ing vagy alsószoknya helyett a nadrágszabású fehérnemű) viseletét sportoláskor. A század végén a leányiskolákban már tartottak testgyakorlat-órákat, itt a tornaruha bő blúzt és térdig vagy térd fölé érő szoknyát jelentett.

Akad olyan történész, aki úgy véli, semmi sem tett olyan sokat a nők „felszabadulásáért”, mint a kerékpározás, hiszen kényelmes ruhadarabokat igényelt. A sport terjedése eleve egyenes arányban volt az emancipáció mértékével, hiszen a mozgásszabadság már nem csupán testi értelemben nyilvánult meg. Minél aktívabbak lettek a nők a hétköznapi életben, annál dinamikusabban foglalták el azokat a területeket – az oktatásban, a munka világában – ahová korábban nem volt bejárásuk. Bár az igazi robbanást az első világháború jelenti majd.

Viszont a már említett, eredeti nyelven a századfordulón megjelent női egészségkönyv már javasolja a labdarúgást („csak erőteljes egyéneknek”), a kocsihajtást és lovaglást („mindkét esetben bizonyos rázási massage történik”), a hegymászást („a legegészségesebb sport”), valamint az úszást, korcsolyázást, evezést, táncot és kerékpározást.

A könyvben az ellentmondásos nézeteiről ismert, de rendkívül nagyhatású szerző, dr. Anna Fischer-Dünckelmann arra is figyelmeztet, hogy az aktív mozgás – mondjuk a kerékpározás – lányoknál deflorációval járhat. Ám hozzáteszi, hogy a szüzesség nem elsősorban testileg számít, csak az ártatlanság legyen meg mindenképpen férjhezmenés előtt… Ha már mindenképpen ugrálni akar az a fiatal nő, mielőtt a kellő mozgásmennyiséget nyújtó házimunkát végezheti...

(Erzsébet császárné női nyeregben (1.), tornaruha lányoknak a századfordulón (2.), különféle nőknek ajánlott sportok: úszás, evezés, túrázás és korcsolyázás (3.), bicikliző pár, a nő bloomers-t visel (4.)