Hogy miért tört ki a krími háború (1853-56)? Mert az Orosz Medve megtépte a Török Pulykát, így bosszantva fel a Brit Oroszlánt – legalábbis A könnyűlovasság támadása című film kezdő képsorai szerint. De nézőpontunkból most nem is ez a fontos, hanem hogy ez volt az első háború, amit gazdagon dokumentáltak fényképekkel.
És hogy az egyik első hadifotográfus magyar nemzetiségű volt.
Szathmári Pap Károlyként született Kolozsváron 1812-ben, de ő többnyire a Carol Popp de Szathmari nevet használta, mert aktív éveit nagyrészt udvari fotográfusként töltötte a bukaresti királyi udvarban.
Szekérre telepített fotóműtermével 1854. áprilisában érkezett a harcok színhelyére, míg a világszerte a krími háború elsőszámú fotósának tartott Roger Fenton csak 1855 márciusában kapcsolódott be az események dokumentálásába.
A fotók felsorakoztatják a résztvevőket: orosz tiszteket, francia zuávokat, a skót ezred tagjait (balra fenn egy muszlim népfelkelő, ú.n. basibozuk ücsörög az asszonyával), de nem az látható rajtuk, hogy hogyan szenvedtek a katonák, milyen embertelen a háború. A halál, fájdalom vagy kegyetlenség pillanatait a tíz-tizenkét perccel korábban érzékenyített lemezre, öt-tíz másodperces exponálási idővel nehézkes lett volna megörökíteni. A kor embere amúgy is mélységesen ízléstelennek találta volna az ilyesmit.
Amikor Szathmári Pap a háború után a meglévő felvételekből elkészítette az albumokat, olyan képeket válogatott, amelyek érdeklődésre tarthattak igényt: a szokatlan környezet, az egzotikus öltözetű vagy külsejű emberek és a délceg katonák miatt.
Roger Fenton tábori képén (jobbra) olyan mereven étkeznek a katonák, mint egy festmény beállított modelljei. Nem csoda: hosszú ideig kellett így maradniuk. A képeket tanulmányozók megjegyzik, hogy egyes alakok több szerepben is visszatérnek, szóval kis túlzással stabil szereplőgárdával (is) dolgozott. Saját bevallása szerint hajnal négy és reggel nyolc között, mert utána a meleg lehetetlenné tette az eszközök és vegyi anyagok használatát.
Fenton még a fronton kínlódott, amikor Szathmári Pap képeit már a párizsi világkiállításon csodálták – többek közt azért is, mert a többi krími fotóssal ellentétben a front mindkét oldalán készített felvételeket. A fotográfus a cárnak, a szultánnak, Viktória királynőnek, III. Napóleonnak, Ferenc Józsefnek és Liszt Ferencnek ajándékozott albumot.
Akkor Európa szerte elismert volt mint a krími háború elsőszámú hadifotográfusa, hogyan vesztette el ezt a hírnevet? Úgy, hogy a darabonként kétszáz fotót tartalmazó albumok közül kettő egészen biztosan megsemmisült, a többi sorsáról pedig nem tudnak, tartalmukat csak egy 1856-os francia könyvből ismerik. A rími hagyaték többi része egy második világháborús bukaresti bombatámadásban pusztulhatott el.
Fenton 700 üvegnegatívot vitt haza a Krímből, ezek fenn is maradtak, így az öröklét az övé lett.
Szathmári Pap képei éppen ritkaságuk miatt képviselnek nagy értéket a régi fotográfiák piacán. Mivel a közelmúltban is kerültek elő a krími háborút ábrázoló egyedi képei, az albumok felbukkanásában a fotótörténészek máig reménykednek.
Roger Fenton képei a Mai Manó Ház blogján: itt
