NEM TUDOD ELKÉPZELNI, MILYEN ÉLVEZETES DOLOG A HÁZASSÁG. NEM IS ÁLMODTAM, HOGY EMBER ILYEN BOLDOG LEHET A VILÁGON, MINT ÉN – írta Viktória királynő csupa nagybetűvel az unokatestvérének röviddel a házasságkötése után.
Miniszterének, Gladstone-nak – királynő lévén több minisztere volt, mint bizalmas barátnője – is „kielégítő és elképesztő” nászéjszakáról számolt be, és ebben a tekintetben éppen az a nő ütött el kortársaitól, aki egy prüdériájáról híres korszaknak adott nevet.
Az első beavatást könnyedén és kedvvel vette, a második ezután és ebből következett.
A szülés az akkori női gondolkodásban annyira élet-halál kérdése volt, hogy Szemere Bertalan 1850-ben naplójában beszámol arról, hogy felesége, Jurkovich Leopoldina végrendelkezett a szülése előtt. Ez általános gyakorlat lehetett. Az az esetleírás is beszédes, amelyet egy korabeli belga orvostudományi lap közöl: látva azt, hogy egy asszony egészségét mennyire megviselik a terhességek és szülések, a kezelőorvos arra kérte a férjet, hogy szexuális tevékenységében „ne ragaszkodjon” a feleségéhez, forduljon prostituáltakhoz. Bizonyos esetekben tehát – hatásos fogamzásgátlás hiányában – a házasélet gyakorlatilag a női élet veszélyeztetésének minősülhetett.
Viktória azonban ragaszkodott hozzá, hogy a férje ilyen módon veszélyeztesse az életét. Unta a szüléseket, de mivel a fogamzást késleltető szoptatásra nem volt hajlandó, mindig gyorsan újra teherbe esett. „Nagyon szép, drágám, amit arról írsz, hogy micsoda büszkeség életet adni egy halhatatlan léleknek, de bevallom, ezzel nem tudok egyetérteni. Sokkal inkább úgy érzem, ezekben a pillanatokban olyanok vagyunk, mint a tehenek vagy kutyák; akkor gyarló lényünk oly állatias és fennköltségtől mentes” – írta legidősebb gyermekének, a friss házas Vicky hercegnőnek, akivel szinte barátnői viszonyt ápolt. Máshol nyulakhoz és tengerimalacokhoz hasonlította a folyton viselős nőket.
Neki 1840 és 1857 között kilenc gyermeke született. Az utált szülést kísérő szenvedései miatt már a hatodik terhessége óta vágyott rá, hogy kipróbálhasson egy új módszert, de saját orvosai nem javasolták, a kockázatoktól féltek.
James Young Simpson skót orvos 1847-ben, önmagán kísérletezve fedezte fel a kloroform hatását: először határtalan vidámságot tapasztalt, majd kábult álomba merült. Szülésnél kezdte alkalmazni, mert Edinburghban végzett, és a patinás edinburghi orvosegyetemen különösen magas színvonalon oktatták az akkoriban önálló gyógyítási területként még csak formálódó nőgyógyászatot. Azonban Viktóriánál nem a kor „celebnőgyógyászaként” nyilvántartott Simpson alkalmazta először, hanem Dr. John Snow, az egyik kezelőorvosa, aki akkorára kellően kiismerte a szer használatát.
1853. április 7-én Lipót herceg már úgy született meg, hogy vajúdás során a királynő belélegezte a szájára terített zsebkendőre csepegtetett kloroformot. „Dr. Snow alkalmazta azt az áldott kloroformot, és a hatás végtelenül enyhítő, megnyugtató és kellemes volt” – jegyezte fel a királynő a naplójában, boldogan nyugtázva, hogy a gyermekágyból is gyorsabban épült fel.
A Lancet, a legbefolyásosabb brit orvosi lap azonban már májusban tiltakozott, hogy az anesztézia a „természetes vajúdást” zavarja meg. Rajtuk kívül azonban nyilvánosan senki sem lépett fel támadóan a kloroform ellen, csak magánemberek fogalmazták meg aggályaikat, hogy az Éva lányait sújtó átokkal – „fájdalommal szülöd gyermeked” – fordul szembe, egyes orvosok pedig felvetették, hogy a fájdalomcsillapítás a vajúdást nyújtja meg.
Viktóriát viszont hidegen hagyta mindez. Kilencedik – egyben utolsó – gyermekét, Beatrice hercegnőt is kloroform használatával szülte meg. Elégedettsége pedig alapot adott a módszer lassú elterjedésének.
(Roger Fenton képe Viktória királynőről és Albert hercegről, 1854 (1.), Winterhalter: Viktória királynő és családja (2.), Simpson és társai kísérleteznek a kloroformmal, korabeli rajz (3.), a kloroform alkalmazása csepegtetéssel (4.) és Viktória mind a kilenc gyermekével (5.) 1857-ben.)
