A 19. században a „színésznő” és a „prostituált” szinte rokon értelmű szavaknak számítottak? Igen. Mivel azonban a színészi pálya a kevés, nők számára is nyitott karrierlehetőség közé tartozott, még így is megérte. A század vége felé az előítéletek is változtak valamit.
Lássuk ábécésorrendben, mi kötötte össze a korszak (sikeres) színésznőit!
Á mint áldozat: a színésznő nem csupán szépségét, ifjúságát és tehetségét dobta fel a pálya érdekében, de jó hírét is. A színészkedés férfiember számára is szégyen volt – rendes családból származó ifjakat tagadtak ki ezért – nemhogy nőnek, akinek a nyilvános szférától távol, a család melegét őrizve kellett volna rejtőzködnie. A kor embere kevés olyan közönséges dolgot tudott elképzelni, mint egy önmagát mutogató, sőt, megjátszó nőszemély. Sok fiatal színésznő férjhezmenetele után otthagyta a színpadot, mint pl. Jókai Mór második felesége, Nagy Bella is.
F mint férfiak: ők voltak a színházigazgatók, intendánsok, színpadi partnerek, szerzők, kritikusok, mecénások és pénzes szeretők. Megnyerésük nélkül egy lépést sem lehetett tenni, és a nagy tehetséget is ki lehetett dobni a szemétbe. Vagyis hát: a tehetség része volt a hasznos férfiakat megfelelőképpen manipulálni. Sarah Bernhardt (balra fenn) ennek mestere volt: az egekig jutott. Jászai Mari (jobbra) csak alkalmanként vett erőt magán: mindig elégedetlen maradt a karrierjével.
Gy mint gyerek: a színésznőnek úgy hiányzott, mint üveges tótnak a hanyattesés. De a kor fogamzásgátlásának színvonalán nem lehetett kivédeni. Ha már megszületett, akkor rendszerint félig-meddig titokban, másokkal neveltették, míg olyan nagy lett, hogy már nem lehetett nem észrevenni. De akkorára színésznő-anyja remélhetőleg olyan magasra jutott, hogy elnézték neki a törvénytelen porontyot. Egy színésznőtől nem is vártak mást…
I mint ifjúság: küzdelmes. Laborfalvi Róza, Blaha Lujza és Ellen Terry vándorszínész-családba született. Sarah Bernhardt anyja kurtizán volt, Jászai Mari gonosz mostohájától szenvedett, majd markotányosnőként megerőszakolták a háborúban. Egyikük sem lett varázsütésre híres, munkában és hányattatásokban gazdag évek vezettek a csúcsig – de legalább volt mit beépíteni a későbbi nagy alakításokba!
P mint pénz: Sarah Bernhardt, az egyik első „világsztár” vagyonokat keresett meg és tapsolt el, az utókor számára viszonylag ismeretlen, mert német színpadokon játszó Bulyovszky Lilla Gmundenben vett villát. A 19. században a színészet azon ritka pályák egyike volt, amely egy nőnek anyagi függetlenséget hozhatott, főleg a század vége felé, amikor a színészet fizetéssel járó tisztes foglalkozás lett.
Sz mint szerelem: mindig rosszkor érkezett. Vagy a kezdő színésznőcskét kereste fel és sarkallta meggondolatlanságra (ilyenkor érkezett a gy mint gyerek) vagy a köztiszteletnek örvendő dívát, aki mindenki szeme láttára bolondult meg.
És sz mint szex: a színésznők voltak a kor szexszimbólumai, de nem azért, mert bujának és elérhetőnek mutatkoztak, hanem mert sok férfi színházrajongó a jelmezes művésznőkön tudott az előadás hossza alatt megfigyelni olyan női testrészeket, amelyeket az utcán vagy más fórumokon sosem. Talán fel sem tudjuk fogni, milyen erotikus látvány lehetett akkoriban a combos Blaha Lujza ebben a tapadós harisnyában…
