A 19. században a "színésznő" és a "prostituált" szinte rokon értelmű szavaknak számítottak? Igen. Mivel azonban a színészi pálya a kevés, nők számára is nyitott karrierlehetőség közé tartozott, még így is megérte. A század vége felé az előítéletek is változtak valamit.

Lássuk ábécésorrendben, mi kötötte össze a korszak (sikeres) színésznőit!

Á mint áldozat: a színésznő nem csupán szépségét, ifjúságát és tehetségét dobta fel a pálya érdekében, de jó hírét is. A színészkedés férfiember számára is szégyen volt - rendes családból származó ifjakat tagadtak ki ezért - nemhogy nőnek, akinek a nyilvános szférától távol, a család melegét őrizve kellett volna rejtőzködnie. A kor embere kevés olyan közönséges dolgot tudott elképzelni, mint egy önmagát mutogató, sőt, megjátszó nőszemély. Sok fiatal színésznő férjhezmenetele után otthagyta a színpadot, mint pl. Jókai Mór második felesége, Nagy Bella is.

F mint férfiak: ők voltak a színházigazgatók, intendánsok, színpadi partnerek, szerzők, kritikusok, mecénások és pénzes szeretők. Megnyerésük nélkül egy lépést sem lehetett tenni, és a nagy tehetséget is ki lehetett dobni a szemétbe. Vagyis hát: a tehetség része volt a hasznos férfiakat megfelelőképpen manipulálni. Sarah Bernhardt (balra fenn) ennek mestere volt: az egekig jutott. Jászai Mari (jobbra) csak alkalmanként vett erőt magán: mindig elégedetlen maradt a karrierjével.

Gy mint gyerek: a színésznőnek úgy hiányzott, mint üveges tótnak a hanyattesés. De a kor fogamzásgátlásának színvonalán nem lehetett kivédeni. Ha már megszületett, akkor rendszerint félig-meddig titokban, másokkal neveltették, míg olyan nagy lett, hogy már nem lehetett nem észrevenni. De akkorára színésznő-anyja remélhetőleg olyan magasra jutott, hogy elnézték neki a törvénytelen porontyot. Egy színésznőtől nem is vártak mást…

I mint ifjúság: küzdelmes. Laborfalvi Róza, Blaha Lujza és Ellen Terry vándorszínész-családba született. Sarah Bernhardt anyja kurtizán volt, Jászai Mari gonosz mostohájától szenvedett, majd markotányosnőként megerőszakolták a háborúban. Egyikük sem lett varázsütésre híres, munkában és hányattatásokban gazdag évek vezettek a csúcsig - de legalább volt mit beépíteni a későbbi nagy alakításokba!