Melyik az a párkapcsolat, amely igazán mély előítéleteket ébreszt? Nem, nem a melegházasságra gondolok. Hanem ha egy tekintélyes személy jóval fiatalabb párt választ. Ilyenkor még ma is előkerül a gúny, a sajnálat, és a sztereotípia, amely érzelem helyett érdeket feltételez. Nem volt ez másképpen akkor sem, amikor az országos tiszteletnek örvendő hetvennégy éves Jókai Mór 1899-ben feleségül vette a húszéves kezdő színésznőt, Nagy Bellát.

Pedig a normákat Jókai egyszer már 1848-ban megszegte: akkor nyolc évvel idősebb nőt vett el Laborfalvi Róza (1817-1886), a Nemzeti Színház vezető tragikájának személyében. A feleség fő feladatának a korabeli közvélekedés a nyugodt háttér megteremtését tartotta: ennek Róza a kritikus emlékezők szerint csak többé-kevésbé felelt meg: jól főzött és szenvedélyesen gazdálkodott, viszont nem tartott kellő rendet és dühkitöréseivel izgatta az író kedélyét. Túl sokat tékozolt a lakásban halmokban álló régiségekre (a mai népszerű pszichológia „hoarder”-nek, kóros gyűjtögetőnek hívja az ilyen embert).

Nagy Belláról (1879-1947) kevesebbet tudni: talán annyit, hogy Jászai Mari szeme megakadt rajta a színészvizsgáján vagy, mivel molett termete miatt férje is gúnyolta, egy korabeli női „football clubba” járt mozogni. A Jókai-családtagok részéről kizárólag gyűlölködő vagy legalábbis rosszalló megnyilvánulások, leírások maradtak fenn róla – hiszen Jókai örökbefogadott lánya, Feszty Árpádné (Laborfalvi Róza unokája) és Jókai testvéreinek gyermekei foggal-körömmel küzdöttek a nincstelen zsidó színésznővel kötendő házasság ellen.

Házasságkötésekor Jókai szakított rokonaival, és újakat kapott: Bella két húga és két öccse valamint édesanyjuk tekintette ezentúl családfőnek, mert őket már jóval korábban elhagyta Grosz Móric, az apa. De a fortyogás nem szűnt meg: antiszemita fiatalok fütyülik ki a Pozsonyban fellépő Nagy Bellát, Jókai rendszeresen rágalmazó leveleket kap neje erkölcstelen életmódjáról, a család sötét titkairól.

Jókai unokahúga, a praktikus Váli Mari például egy ilyen iratot kézhez kapva kereste meg rendőrorvos ismerősét, akitől azt a megnyugtató választ kapta, hogy valóban tartott fenn nyilvánosházat egy bizonyos Grószné a VI. kerületben, de az nem azonos Grosz Móricné Flamm Évával, Bella anyjával. Jókai ekkoriban családjához intézett leveleiből árad a mélységes kiábrándultság az emberekkel szemben, ezen a ponton már az ő mindent megszépítő fantáziája is feladja. A visszaemlékezések – pártállás szerint – vagy házi boldogságban élő aggastyánként vagy „agyondresszírozott öreg kutyaként” ábrázolják. 1904-ben a nizzai telelésből hazatérve kap tüdőgyulladást, Budapesten hal meg.

Ebben az évben jelenik meg Fényes László újságíró harmincoldalas pamfletje, amelyben főleg a Jókai-ház korábbi alkalmazottai tanúskodnak Bella családja ellen – de ezt az iratot az életrajzírás még annál is nagyobb kétkedéssel kezeli, mint az elfogult rokoni memoárokat.

Tegye fel a kezét, aki szeretné, hogy élettörténete a rosszakarói pletykái alapján maradjon fenn!  Nagy Bella így járt. Házassága hírhedt lett, de egyénisége, sorsa láthatatlan maradt. Jókaival viharban állt, de utána tartós szélcsend következett: különböző belvárosi címeken éldegélt a jogdíjakból és Fesztynével pereskedett. Vajon mi töltötte ki a napjait? Szeretett még szerelemmel valakit? Miféle célokért élt? 1939-ben mindenesetre Angliába menekült, és egy London környéki városkában hunyt el 1947-ben.