A viktoriánus korszak egyik ikonikus szextanmeséje ez.
Mert nincs benne szex.
Vagy mégis?
A férfi, akihez nem szabad hozzámenni: John Ruskin.
Persze létezik olyan nézet is, amely szerint szegény Ruskin nem egy szexuálpatológiai alapeset, hanem ragyogó elme. Velence régi köveinek feltérképezője, a preraffaelita mozgalom élharcosa, „celebesztéta”.
A tizenkilenc éves Euphemia Gray Chalmers-t hosszú udvarlás és ékesszóló szerelmeslevelek után 1848 áprilisában vette el – éppen a népek tavasza hiúsította meg franciaországi nászútjukat.
Effie később azt mesélte egy skóciai fogadóban töltött nászéjszakájukról, hogy John undorral fordult el tőle azzal: nem ilyennek képzelte a női testet.
Azóta százak találgatták, mi hibádzott: a szobrokon nem látott fanszőrzetet?
Akármi is lohasztotta le, John nem próbálkozott másnap, hanem érveket talált ki, miért nem szabad elsietni a házaséletet.
Effie nem tudta, érdekes-e, amit bizonytalan ideig elnapoltak, de szüleinek így írt házassága első hetében: „Soha nem láttam még Johnhoz fogható embert, egyszerűen tökéletes!!!” Hiszen jómódú, ismert férfi felesége lett, nemsokára Velencébe költöztek, ha volt is kifogása, az legfeljebb a Ruskin-szülők Johnra gyakorolt befolyása ellen.
Ilyen egy viktoriánus hajadon: kellően ártatlan, hiszen nem tud semmiről, így nem számít semmire. Az elkövetkezendő években sokat bálozott, izgalommal fogadta más férfiak udvarlását, bár gyakorta szenvedett ismeretlen eredetű levertségtől. Ma depressziónak mondanánk.
Ruskin úgy halasztgatta a házaséletet, mint egy gyökérkezelést.
Amikor évek múlva visszatértek a kérdésre, azzal állt elő, hogy felesége nem tiszteli kellőképpen, így nem érdemli meg, hogy az asszonyává tegye. Csak a vak nem látja, hogy Effie idegbeteg, és kinek hiányzik egy terhelt gyerek?
Az akkor már betegeskedésbe menekülő asszony sorsában férje portréjának megfestése jelentett fordulatot: John Millais, a festő szerelembe esik Effie-vel, és a beszélgetéseik során jön rá: Ruskin „bestiálisan” bánik a feleségével.
A helyzetre ráébredő barátok és családtagok gyorsítják fel az eseményeket: Effie úgy szökik meg férje házából, mintha szüleit látogatni utazna, Skóciából küldi vissza jegygyűrűjét és a házasság érvénytelenítését kérő keresetet.
Egyházi bíróság dönt a házasság felbontása mellett, miután azt nem hálták el. Effie aggódik a vizsgálat előtt, hogy valóban kiderül, hogy ő valami deformált szörnyeteg. De a nőgyógyász hatévi házasság után egy egészséges nő ép szűzhártyáját találja.
A londoni szalonokban még hosszan csámcsogtak az eseten, és hogy kissé belelássunk mentalitásukba, nem azon, amit elvárnánk. Freud akkor még a fasorban sincs, minél kevesebbet szexel valaki, annál egészségesebb, boldogabb, erényesebb. Ruskint csak azért tartották perverznek, mert a bibliai tanítást szembeköpve nem nemzett gyermeket. Effie viszont soha nem tudta lemosni magáról a stigmát: A nő, aki mindenáron le akart feküdni a férjével! Hallatlan!
De hogy miért nem kellett volna Ruskinhoz menni, arra adjon választ dr. Fritz Kahn a szexológusok ősatyja, aki így ír róla A szerelem iskolája című klasszikus tankönyvében: „A maszturbálóval kötött házasság ijesztő példája”…
