A viktoriánus korszak egyik ikonikus szextanmeséje ez.
Mert nincs benne szex.
Vagy mégis?
A férfi, akihez nem szabad hozzámenni: John Ruskin.
Persze létezik olyan nézet is, amely szerint szegény Ruskin nem egy szexuálpatológiai alapeset, hanem ragyogó elme. Velence régi köveinek feltérképezője, a preraffaelita mozgalom élharcosa, "celebesztéta".
A tizenkilenc éves Euphemia Gray Chalmers-t hosszú udvarlás és ékesszóló szerelmeslevelek után 1848 áprilisában vette el - éppen a népek tavasza hiúsította meg franciaországi nászútjukat.
Effie később azt mesélte egy skóciai fogadóban töltött nászéjszakájukról, hogy John undorral fordult el tőle azzal: nem ilyennek képzelte a női testet.
Azóta százak találgatták, mi hibádzott: a szobrokon nem látott fanszőrzetet?
Akármi is lohasztotta le, John nem próbálkozott másnap, hanem érveket talált ki, miért nem szabad elsietni a házaséletet.
Effie nem tudta, érdekes-e, amit bizonytalan ideig elnapoltak, de szüleinek így írt házassága első hetében: "Soha nem láttam még Johnhoz fogható embert, egyszerűen tökéletes!!!" Hiszen jómódú, ismert férfi felesége lett, nemsokára Velencébe költöztek, ha volt is kifogása, az legfeljebb a Ruskin-szülők Johnra gyakorolt befolyása ellen.
Ilyen egy viktoriánus hajadon: kellően ártatlan, hiszen nem tud semmiről, így nem számít semmire. Az elkövetkezendő években sokat bálozott, izgalommal fogadta más férfiak udvarlását, bár gyakorta szenvedett ismeretlen eredetű levertségtől. Ma depressziónak mondanánk.
Ruskin úgy halasztgatta a házaséletet, mint egy gyökérkezelést.
