Halcsontos Fűző

"A szerelem ugyan a homályt szereti, az óvatosság azonban a napfényt. Mindenki nézze meg napvilágnál az ismeretlen személyt, valjon egészséges-e, mielőtt vele nemileg érintkeznék" - tanácsolta egy századfordulós német orvos, dr. Bloch a nemi élet minden szegletét feltérképező kézikönyvében, amely magyarul is megjelent a 20. század első éveiben. Az örökérvényű egészségügyi jótanács akkor éppen a szifilisszel kapcsolatos halálos veszélyre utalt.

A betegség akkor már több mint négyszáz éve tartotta rettegésben az emberiséget: az első számon tartott szifiliszjárvány 1495-ben tört ki Nápolyban. A dátum nagy nyomatékkal bír azok számára, akik úgy hiszik: a kór Amerikából érkezett, afféle büntetésképpen a kontinens őslakosainak későbbi leigázásáért. Az amerikai eredetet látszik bizonyítani az is, hogy Kolumbuszt is egy titokzatos láz gyötörte felfedezőútjai után, élete utolsó éveiben.

"A leány férjhezmenetelekor egészen új, előtte ismeretlen dolog, a nemi élet kerül felszínre, ezért felvilágosítandó annak mibenlétéről" - szögezte le Hugonnai Vilma doktornő egy 1904-es, nők számára tartott előadásában. De miért is kellett éppen akkor megtenni, ha addig tudtak vele várni? Az első magyar orvosnő szerint azért, mert: "...milyen keserű csalódásnak tekinti a nő, mily rettenetes lealázásnak veszi az első nemi érintkezést, vagy annak megkísérlését a férj részéről, ha nem volt arra előzőleg figyelmeztetve."

Az uralkodó nevelési elv a "tudatlanság megőrzését" preferálta, hiszen úgy vélték, a szende hajadon ugyanis már azáltal is "romlott" lett, ha tudomást szerzett a szexuális élet mibenlétéről. Bizonyára mindig voltak kivételek, hiszen nem minden lány ment korán, tizenévesen férjhez, és akadtak olyanok is, akik olvasmányaik, férjezett lánytestvéreik, barátnőik révén esetleg összerakták az információmorzsákból, hogy mit jelent a házasélet, de nem ez volt az eszményi tudatállapot a férjhez adandó lányok számára.

Mai szemmel nézve volt valami ördögi abban, ahogyan a társadalom szemlélte a házassági húspiacra vitt, tudatlan nők vergődését: kultuszt csinált ártatlanságukból, majd részvétlenül figyelte beavatásukat.

Az angol irodalom nem bővelkedik magyar vonatkozásokban, ha mégis akad ilyen, az többnyire marginális művekhez és szerzőkhöz kötődik. Csakúgy, mint ez. Mégis meglepő értesülni róla, milyen fontos szerepet játszott egy viktoriánus író érzelmileg és szexuálisan is kielégítő - tehát akkoriban ritkaságszámba menő - házasságában Árpád-házi Szent Erzsébet. Bár az igazán meghökkentő mégis az, hogy ezeket a "szexuális életre felkészítő" szerelmes leveleket papírra vetették, és fenn is maradtak.

A viktoriánus korszak egyik ikonikus szextanmeséje ez.

Mert nincs benne szex.

Vagy mégis?

A férfi, akihez nem szabad hozzámenni: John Ruskin.

Persze létezik olyan nézet is, amely szerint szegény Ruskin nem egy szexuálpatológiai alapeset, hanem ragyogó elme. Velence régi köveinek feltérképezője, a preraffaelita mozgalom élharcosa, "celebesztéta".

A tizenkilenc éves Euphemia Gray Chalmers-t hosszú udvarlás és ékesszóló szerelmeslevelek után 1848 áprilisában vette el - éppen a népek tavasza hiúsította meg franciaországi nászútjukat.

Effie később azt mesélte egy skóciai fogadóban töltött nászéjszakájukról, hogy John undorral fordult el tőle azzal: nem ilyennek képzelte a női testet.

Azóta százak találgatták, mi hibádzott: a szobrokon nem látott fanszőrzetet?

Akármi is lohasztotta le, John nem próbálkozott másnap, hanem érveket talált ki, miért nem szabad elsietni a házaséletet.

Effie nem tudta, érdekes-e, amit bizonytalan ideig elnapoltak, de szüleinek így írt házassága első hetében: "Soha nem láttam még Johnhoz fogható embert, egyszerűen tökéletes!!!" Hiszen jómódú, ismert férfi felesége lett, nemsokára Velencébe költöztek, ha volt is kifogása, az legfeljebb a Ruskin-szülők Johnra gyakorolt befolyása ellen.

Ilyen egy viktoriánus hajadon: kellően ártatlan, hiszen nem tud semmiről, így nem számít semmire. Az elkövetkezendő években sokat bálozott, izgalommal fogadta más férfiak udvarlását, bár gyakorta szenvedett ismeretlen eredetű levertségtől. Ma depressziónak mondanánk.

Ruskin úgy halasztgatta a házaséletet, mint egy gyökérkezelést.