Bizonyára igen különösen hatna, ha ma a Nemzeti Színház vagy a Vígszínház valamelyik vezető színésznője előadás közben, a színpadról mondana köszönetet a nőgyógyászának, a közönség pedig viharos tapssal fogadná a bejelentést.
Blaha Lujza (1850-1926) – a nemzet csalogánya, népszínművek kikapós menyecskéje – mégis így tett. Betegsége után a Sárga csikóban lépett színpadra Erzsikeként, és a szerepe szerint – a megáradt Tiszából megmenekülve – a következőket mondta:
– A másvilág küszöbéről jövök.
– Áldja meg az Isten a megmentődet – felelte dr. Tauffer Vilmos (1951-1934) páholya felé fordulva a színpadi partnere. A publikum erre hangos ünneplésbe kezdett.
Az persze nem hangzott el nyílt színen, hogy 1887. október 5-én petefészek-cisztát távolított el eredményesen az orvos, aki a művésznőt étkezőjének nagy faasztalán operálta meg. De azt nyilván mindenki tudta, hogy dr. Tauffer nem a hangszálgyulladások specialistája, hanem az egyik – ha nem a legjobb – nőgyógyász a városban, s mint ilyet a hozzá forduló nők mélységesen tisztelik.
Blaha Lujza például ezentúl minden október 5-én saját kezűleg írt levélben köszöntötte az orvost, még a huszonötödik színészi jubileumára kapott babérkoszorúból is kivett három levelet, és neki ajándékozta.
De miért műtötte Tauffer a művésznőt az otthonában, a saját ebédlőasztalán?
Kezdjük az elején.
A kolozsvári születésű Tauffer Vilmos Pesten végezte az orvosi egyetemet, aztán külföldi tanulmányútra indult. Akkoriban keserves idők jártak azokra a nőkre, akik nőgyógyászati beavatkozásra szorultak. A század első felében szinte kivétel nélkül nagyobb halálozási, mint túlélési aránnyal végeztek műtéteket. A császármetszést legfeljebb úgy tudták kivitelezni, hogy vagy az anya, vagy a gyerek maradt életben – de többnyire az anya megmentésének eszközét látták benne.
És hát a regényekből jól ismert gyermekágyi láz… Semmelweis Ignác úgy őrült meg és halt meg 1865-ben, hogy az orvostudomány nem elsősorban az ő felfedezése, hanem Pasteur és Lister munkássága nyomán azonosította a kórokozó baktériumokat.
Tauffer külföldről hazatérve már ismerte ezeket, amikor 1882-ben rábízták a VIII. kerület Bodzafa (ma Rökk Szilárd) utcában létrehozott szülészeti klinikát 2 szülőszobával és 6 ággyal, 20 gyermekágyas és 17 járóbetegnek elegendő hellyel.
De műtő nem volt. Ott operáltak, ahol éppen hely akadt. Bizonyára ezért döntött úgy az illusztris beteg, hogy az otthonában történjen a beavatkozás. Saját lakása tisztaságáért felelősséget tudott vállalni, míg a kórház nyilván mocskos, zsúfolt, fertőzés szempontjából kockázatos hely volt. Tauffer elsajátította Strasbourgban, hogyan kell magánlakásban operálni.
Blaha Lujza még sokáig élt. Megérte, hogy 1918-ban felcsavarozzák a saját lakóháza falára a „Blaha Lujza tér” táblát.
Tauffer Vilmos híres páciensét is túlélte. Amikor azonban 1934-ben gyógyíthatatlan betegséget állapított meg magánál, először morfiummal próbált magával végezni. Akkor hiába mentette meg a mérgezéstől orvoskollégája, mert az első adandó alkalommal főbe lőtte magát.
