Bizonyára igen különösen hatna, ha ma a Nemzeti Színház vagy a Vígszínház valamelyik vezető színésznője előadás közben, a színpadról mondana köszönetet a nőgyógyászának, a közönség pedig viharos tapssal fogadná a bejelentést.
Blaha Lujza (1850-1926) - a nemzet csalogánya, népszínművek kikapós menyecskéje - mégis így tett. Betegsége után a Sárga csikóban lépett színpadra Erzsikeként, és a szerepe szerint - a megáradt Tiszából megmenekülve - a következőket mondta:
- A másvilág küszöbéről jövök.
- Áldja meg az Isten a megmentődet - felelte dr. Tauffer Vilmos (1951-1934) páholya felé fordulva a színpadi partnere. A publikum erre hangos ünneplésbe kezdett.
Az persze nem hangzott el nyílt színen, hogy 1887. október 5-én petefészek-cisztát távolított el eredményesen az orvos, aki a művésznőt étkezőjének nagy faasztalán operálta meg. De azt nyilván mindenki tudta, hogy dr. Tauffer nem a hangszálgyulladások specialistája, hanem az egyik - ha nem a legjobb - nőgyógyász a városban, s mint ilyet a hozzá forduló nők mélységesen tisztelik.
Blaha Lujza például ezentúl minden október 5-én saját kezűleg írt levélben köszöntötte az orvost, még a huszonötödik színészi jubileumára kapott babérkoszorúból is kivett három levelet, és neki ajándékozta.
De miért műtötte Tauffer a művésznőt az otthonában, a saját ebédlőasztalán?
Kezdjük az elején.
