…ha fiatalon kell meghalnom, kiadatom a naplómat – írja egy fiatal lány 1884-ben, már azzal a sejtéssel, hogy az utóbbi feltétel teljesül nagyobb eséllyel.
És olvassa később sok más fiatal lány, köztük Boncza Bertuka, egy svájci internátusban (bizonyára francia eredetiben, mert magyarra csupán 1920-ban fordítják le először), aki szintén a művészi pályát fontolgatja – majd később beéri a múzsaszereppel.
„Baskircsev Mária” – mert a magyar kiadásokban ez lett a neve – a századforduló táján szinte szimbolikus alakká növekszik 1887-ben kiadott naplójegyzetei révén. Általa születik meg a kamaszlány, aki nem a gyermekkor és felnőttkor határán lebegő köztes lény, hanem fiatalságával, szépségével, formát öltő akaratával a saját határtalan lehetőségeinek hordozója. Simone de Beauvoir később az önmagába szerelmes, nárcisztikus serdülő lány példájaként említi többször is A második nemben. De Marie ezenkívül az öntudatos művész és a korai feminista szerepét is az elsők közt játssza el a művelődéstörténetben.
Az orosz származású Marie Bashkirtseff 1873-ban, tizenkét évesen kezdi naplóját – vagy inkább tizennégy? A hátrahagyott naplókat kiadó édesanyja utólag több okból is meghamisította lánya eredeti 1858-as születési dátumát. Legfőképpen azért, hogy senki sem számolgassa, hány hónap telt el házasságkötése és első gyermeke születése között. Sőt nem is Marie születésének novemberi dátumát ünnepelték, hanem januárban azt a napot, „amikor születnie kellett volna, ha nem koraszülött”. Az már csak nemrégiben – a kiadott változatot és a Francia Nemzeti Könyvtárban őrzött eredeti kéziratot összevetve – derült ki, hogy Marie húszévesen az apjától értesült arról, hogy igenis időben jött világra…
Nem ez volt a legnagyobb botrány, amely a családot övezte, nem véletlenül cenzúrázta a mama a naplót, és költöztek Oroszországból az akkor már Franciaországhoz tartozó Nizzába, ahol Marie a gyermekkorát tölti (egy helyen megemlíti madame Klapkánál tartott házikoncertet, aki feltehetőleg Klapka György felesége, Inez d'Arboin) apja nélkül, anyjával, és annak családjával. A Promenade des Anglais egyik villájában laknak, Marie az angol Hamilton hercegbe (William-Douglas Hamilton, Hamilton 12. hercege) szerelmes, hevesen ver a szíve, ha csak meglátja őt a Gioia-villa teraszán a szeretőjével.
A naplók lányregény-vonulatát a család utazásai – divatos fürdőhelyekre, Olaszországba – mellett Marie szerelmi szenvelgései nyújtják. Rómában például komoly románc alakul ki Pietróval, Antonelli bíboros unokaöccsével, de a gonosz nagybácsi gáncsot vet a házasságnak.
De emellett is akadnak ambíciói az önimádó lánynak, aki megbabonázva csodálja saját szépségét a tükörben, hiszen eltökélte, hogy valamiképpen nyomot fog hagyni a világban.
Az éneklésről tüdőbetegsége miatt kell lemondania, ekkor tér át a festészetre. Már Párizsban, az Académie Julian-en tanul (aktokat fest, plein air fest) más festőnőkkel együtt, akikkel kétségbeesetten rivalizál, főképpen Louise Breslau-val. Mestere Jules Bastien-Lepage, de naplójában megemlíti az akkor Párizsban rendkívül divatos festőnek számító Munkácsy nevét is – Marie még nem tudja, hogy példaképei az utókor szemében az impresszionisták mellett másodrendű szalonfestőkké süllyednek majd.
„A nőkérdés egyike a leggyűlöletesebben hangzóknak s az ember elámul, ha végiggondolja, hogy minden téren előrehaladtunk már, csak éppen itt nem” – jegyzi meg a naplóban, és ismerősei sem tudják róla, hogy álnéven feminista cikkeket publikál. Az egészségét régóta emésztő tüdőbaj azonban egyre inkább elhatalmasodik rajta, és 26 évesen, 1884-ben hal meg, hogy holtában legyen a századforduló egyik legsikeresebb bestsellerszerzője.
A naplók hatása a korabeli nőolvasókra leginkább ahhoz mérhető, ahogyan Helen Fielding regénye, a Bridget Jones naplója emelte be a tömegkultúra tudatába a harmincéves férjezetlen, gyermektelen nőt, a „szinglit” az 1990-es évek végén. Így mutatta meg Marie Bashkirtseff naplója a 19. század végén a pályáját építő, emancipálódó fiatal lányt, aki a 20. század hőse lett.
(Marie kiskutyával pózol (1.), Nizza, Promenade des Anglais Marie gyermekkorának idején (2.), Marie fest a Julian Akadémián (3.), Marie Bashkirtseff Musée d'Orsay-ban őrzött képe, a Találkozó (4.)