Noha a 19. században a törvénytelen származás fogalma dramaturgiai súlyával még regénycselekményeket mozgatott, mára szinte érthetetlenné vált: mi a baj azzal, ha a gyermek világra jöttekor a szülei nem házasok?
Azt, hogy elsősorban az öröklés szempontjából zavarta a köröket, először a római jog érzékelteti. Botrányosnak pedig azért számított, mert látható jele volt az erkölcsi rend megszegésének. Évszázadokon keresztül súlyos retorziókkal járt törvénytelen gyermeknek életet adni – és természetesen az anyák szenvedték el ezeket. A súlyos előítéletek mellett nem csoda, hogy nagyrészt magzatelhajtások és csecsemőgyilkosságok áldozataivá váltak a nem kívánt – mert „bűnben fogant” – gyerekek.
Az irodalom sem kímélte a megesett nőt. Jókai Mór A kőszívű ember fiaiban az egyik női intrikus jellemzését egészíti ki azzal, hogy az illető törvénytelen gyermekét idegeneknél nevelteti. (A Baradlay-ház ellen ármánykodó Plankenhorst Alfonsine kisfiát végül mégis Baradlay Richárd veszi magához.) Dickens Twist Olivérjének édesanyja viszont felmentést nyer a regényírótól: noha Agnes Fleming elég naiv, hogy az apja egyik barátjával viszonyba bocsátkozzék, a férfi azért nem teljesíti házassági ígéretét, mert Itáliába kell utaznia, és ott meghal, aztán szülés után „szerencsére” az ifjú anya is elpusztul. Csak a halál teheti pozitív – bár gyenge és elbukó – alakká.
A 19. században a városokba özönlő, egyre később házasodó népesség és az egyre nagyobb számban dolgozó, függetlenedő nők miatt nőtt a törvénytelen születések száma. A "fattyúkat" sokféle szempont szerint kategorizálta az egyház vagy a jog. A „vadházasságban élő” párok "természetes gyermekeit" (pl. Krúdy Gyula is ilyen törvénytelen, de tartós együttélésből született) házasságkötéssel utólag törvényessé tehették. A többiekre változatos, de jobbára hányattatott sors várt: az alkalmi kapcsolatból (prostituáltak, cselédek afférjaiból) származó gyermekek kerültek többnyire árvaházakba, angyalcsinálók kezére. A jobb módú férjezetlen lányok vagy házasságtörő asszonyok viszonyaiból született gyermekek élete az anya és az apa jóindulatától, anyagi helyzetétől függött.
Bizonyos társadalmi vagy anyagi státusz felett a megesett hajadonok vagy házasságtörő nők külföldre utaztak megszülni a törvénytelen gyermeket. A nyaralás vagy gyógykezelés erre remek ürügyet szolgáltatott, akkor tűntek el a társaság szeme elől, mikor fűzéssel már nem tudták leplezni állapotukat. Nem volt példa nélküli, hogy a lányok csecsemőjét az anyjuk vallotta magáénak, nevelte sajátjaként – pl. a walesi herceg szeretője, Lillie Langtry esetében is: a kurtizán Londontól távol, Jersey szigetén szülte meg a kisbabát, akit szüleire bízott. Pedig neki volt férje. Ám a külön élő Mr. Langtry-t felettébb meglepte volna, hogy gyermekük született, talán nyilvános botrányt is csinál. Károlyiné Zichy Karolina pedig sok más arisztokrata asszonyhoz hasonlóan férjétől származó törvényes gyermekei között nevelte „kakukkfiókáit”.
A törvénytelenként cseperedő gyerekek számos negatív megkülönböztetést szenvedtek el a 19. századi társadalomban (szakmai előmenetelt, társasági állást, házasodási esélyeket, törvényes öröklést illetően), talán ezért is épül annyi regény cselekmény arra, hogy a törvénytelen származású szereplő előkelőbb szülőkre vagy törvényes származásra lel a történet végén.
Oscar Wilde darabja, a Bunbury (The Importance of Being Earnest, 1895) kissé gúnyt is űz a népszerű toposzból, amikor a főhős az utolsó jelenetben tudja meg: szétszórt nevelőnője, Miss Prism egy regénykézirat helyett őt adta be csecsemőként a csomagmegőrzőbe. A főhős addig mindhiába pályázik előkelő szerelme kezére, amíg születési helyeként csak egy kézitáskát jelölhet meg. Esélyei akkor növekednek meg, amikor kiderül: egy lord elveszett fia.
A polgári anyakönyvezés korában (ez 1895-től volt kötelező Magyarországon) a törvénytelen születéseknél bejelentőként rendszerint a bába szerepel, és nem az apa. A szülés levezetője – nyilvánvalóan a gyermekgyilkosságok kiküszöbölésére – bejelentési kötelezettséggel bírt. De amennyiben az apa később elismerte a gyermeket, ezt az anyakönyv vezetője utólag felvezethette az anyakönyvre, anélkül, hogy firtatta volna a tényeket.
A Tanácsköztársaság alatt rendeletet hoztak a törvénytelen származás eltörlésére, ám ez a bukással érvényét vesztette. A törvénytelen gyermek kifejezést 1906-tól nem használta a jog, később az örökléssel kapcsolatos megkülönböztetést is eltörölték. Ezt a körülményt már nem (vagy alig) övezik társadalmi stigmák, ráadásul különféle okok miatt a házasságon kívül született gyermekek száma az európai statisztikák szerint évről évre növekszik.
(Richard Redgrave A kitaszított c. 1851-es festményén az apa kiutasítja a házból lányát és annak törvénytelen gyermekét (1.), törvénytelen gyereket és szüleit ábrázoló angol karikatúra (2.), így mutatkozott a társaságban öthónapos terhesen, de még szorosan befűzve Lillie Langtry, mielőtt Jersey szigetére vonult vissza, hogy életet adjon kislányának (3.), kézitáskában világra jönni nem volt a legjobb ajánlólevél... (4.)
