Mindenki ismeri a történelemkönyvekből az időtlen mondatot: "Magyarországon akkoriban reményvesztett hangulat uralkodott".
Ez tetszés szerint bármelyik történelmi korba behelyettesíthető, így hát ez a történet is így kezdődik: Magyarországon 1853-ban reményvesztett hangulat uralkodott. Az osztrákok négy évvel korábban orosz túlerő segítségével vérbe fojtották a szabadságharcot. Aradon tiszteket végeztek ki, mások börtönben sínylődtek, sokakat rangjuktól megfosztva soroztak be az osztrák seregbe és vittek Itáliába. Megint mások külföldre menekültek a számonkérés és megtorlás elől.
Eközben New York államban a Fox-nővéreket egészen más aggasztotta. 1848 óta hallottak a bútorok mozgatásának zajára emlékeztető hangokat az otthonukban, amit mások is szellemjárta háznak tartottak. Amikor azonban rokonaikhoz utaztak, a kopogás oda is követte őket. Hamarosan több száz fős közönség győződhetett meg a lányokat követő, kopogó szellemek jelenlétéről. Az asztaltáncoltatás divatja a Washington nevű hajón érkezett meg Brémába, és úgy terjedt az európai kontinensen, mint egy járvány.
Pesten 1853 áprilisában szinte minden háznál asztalt táncoltattak. A spiritiszta szeánszhoz minden szükséges feltétel kellő számban és mennyiségben rendelkezésre állt: halottak, megroggyant elmék, kilátástalan jövő. Már csak egy kerek asztalka kellett, amelyet körülülve összeérinthették ujjaikat, és a túlvilágra összpontosíthattak.
"Minden kérdezősködésünk a körül forgott, hogy lesz-e valami kedvező politikai fordulat ránk, magyarokra nézve?" írja Jókai, akinek háztartásában Batthyány Lajos kivégzett magyar miniszterelnök kísértete jelentkezett.
Szofja Tolsztaja sosem tudta meg, hogy a férje hallotta-e még utolsó szavait, vagy szívében gyűlölettel távozott, ahogyan napokkal korábban közös otthonukat elhagyta. Őt már csak akkor engedték a haldoklóhoz, mikor 1910. november 20-án hajnalban kiszállt belőle az élet. Az állomáson mindenütt tolsztojánusok, újságírók és bámészkodók nyüzsögtek. Még a Pathé-filmhíradó is küldött operatőrt, hogy filmezzék le a 19. század egyik legnagyobb géniuszának halálát. Monsieur Pathé ezt a táviratot küldte kameramanjának: VEGYE AZ ÁLLOMÁST, KÖZELIT IS, ÁLLOMÁS NEVÉT. VEGYE A CSALÁDOT, ISMERT EMBEREKET, A HÁLÓKOCSIJUKAT.
