Halcsontos Fűző

Ma már nehéz elhinni, de a lakótelepek gondolata mögött a jószándék - valamint egy utópista szocialista kísértete - lebeg. A magyarul negatív képzettársításokat hordozó falanszter (pl. ld. Madách: Az ember tragédiája) Charles Fourier agyszüleménye: ebben az 500-2000 fős élettérben az emberek a közös javakért munkálkodnak és mindent igazságosan osztanak el.

A legcsiklandósabb kitétele talán a közösségi szexuális élet, ahol mindenki mindenkivel, a kívánatosak a kevésbé kívánatosakkal, "angyaliasságból", egyfajta közösségi könyörületességből indíttatva, ebben is kiegyenlítve az emberek közötti különbségeket.

"Ezen új találmány (…) a hazugságnak számos faját megszüntette és az ocsmány hízelgés egy nemét alapjában rendítette meg" - írja Nagy Ignác az 1844-45-ös Magyar titkokban a dagerrotípiáról. A festett és rajzolt portrék után valóban megrendítő lehetett a valóság mechanikus leképezésével - a fényképezés a kezdetekben még az volt - szembesülni, ám számos ok miatt a korai személyfényképezés teljesen nélkülözte a spontaneitást és intimitást.

Nagy Ignác már idézett regényében egy népes társaság tódul be a fotográfus műtermébe: egy ötgyermekes - akikből egy csecsemő - család, egy ölebbel és egy kanárival súlyosbítva. Szeretnének a képen mind együtt szerepelni, méghozzá úgy, hogy a madár cukrot eszik az egyik gyerek szájából.

Kisgyermek? Állat? Ugyanaz a kategória. Ösztönök működtetik és nem ismer fegyelmet. Pedig a fényíráshoz - így hívták akkor - önfegyelem és türelem szükségeltetett. A fényíró okvetetlenkedik:

"- De a kanári mozogni fog.

- Természetesen.

- Úgy a kép nem sikerülhet.

- De hiszen megfizetjük

- Még sem lehet.

- De miért nem?

- Lehetetlen, az okokat azonban hosszas lenne előadnom, és itt még sokan várakoznak."

Miről is volt szó?

A korszaknak nevét is kölcsönző Viktória királynő (1819-1901) kétségtelenül a 19. század nőideálja volt, hiszen kilenc gyermeket szült és mindenben alávetette magát imádott férjének, Albertnek (1819-61), aki - amíg élt - helyette uralkodott. A boldog nagycsalád képét sugározták birodalom- és világszerte.

Pedig Viktória nem meggyőződésből lett nagycsaládos, hanem mert - személyes megnyilatkozásai szerint - őszintén vonzódott a férjéhez és élvezte a házaséletet. Amúgy utálta a terhesség állapotát, undorral töltötte el a szoptatás és irtózott a kisbabáktól. Szerencsére - lévén uralkodónő - saját gyermekeivel nem kellett személyesen foglalkoznia, népes személyzet gondoskodott róluk.

Egyéb társadalmi osztályok más okból áhították a fogamzásgátlást: a szegénység réme miatt. Vagy mert az anyát a munkájában vagy a háztartás vezetésében akadályozta a terhesség vagy a fiatal csecsemő. A polgári és arisztokrata rétegek pedig a civilizált életstílus fenntartása és a vagyon megosztásának kivédése miatt nem akartak sok gyermeket.

Az angol nyelvben kissé megvetően "francia családnak" (French family) nevezték azt a háztartást, ahol a szülők két csemetére korlátozták a gyermekvállalást. Talán azért, mert a családtervezés gondolata már a 18. században elterjedt Franciaországban, Európában először ott estek a születésszámok.

Az angol Malthus 1798-ban megírta (Essay on Population), hogy az emberiség két alapvonása - hogy szüksége van élelmiszerre és olthatatlan benne a szexuális szenvedély - közül az utóbbiból a szaporodás olyan üteme következik, amely idővel túlhaladja az előbbi kielégíthetőségét. Követői könyvekben, pamfletekben, előadásokban tanították családtervezésre a mindeddig tudatlan népet. Melyek voltak ezek a praktikák?

Magyarországon számos nemzedék hallhatta unásig, undorig Marx ("Károly") és Engels ("Frigyes") nevét. A szocializmus korszakában valóságos félistenekként tekintettek rájuk, és ebből adódóan csak valamiféle idealizált - ezáltal meglehetősen érdektelen - képet kaphattunk a politikai gondolkodókként süllyesztőbe került, de az utóbbi időben gazdasági ideológusokként újjászülető jóbarátokról.

Azt talán már eddig is tudtuk, hogy a srácoknak megvolt a véleményük a 1848-49-es magyar forradalomról és Kossuthról, Marx levelezett a Párizsba menekült Szemere Bertalannal, és két osztrákok által fizetett besúgó, Zerffy Gusztáv és Bangya János próbált a bizalmába férkőzni, hogy a hangadónál feketítse be a magyar emigránsokat.

De a cenzúrázatlan magánjellegű irataikból az is kiderül: az igazi Marx nagyon érdekes és ellentmondásos figura - csak a munkájának élő, párttársait gyűlölő, érzéketlen, kötekedő, nagyravágyó férfiú, aki rendkívül büszke felesége bárói rangjára (von Westphalen), és az egyik legelőkelőbb londoni negyedbe költözik, hogy megfelelő neveltetésben részesítse a lányait - és hű csatlósa, Engels sem kevésbé az.