Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

19. századi gyerekjátékok: maci még sehol

A 19. század első felében a gyermeki lét még küzdelmes volt és rövid. A gyermekkor ma ismert fogalma, mely szerint az első tizennégy év játékkal, tanulással és kellemes tétlenséggel telik, még nem létezett, csak a század második felében alakult ki, amikor az itt látható fotográfiák készültek, de még a képek szereplőit is nagy túlélőknek lehet tekinteni.

Túlélték a szülést, amely során nagy eséllyel halhattak volna bele fertőzésekbe vagy komplikációkba. Túlélték a szoptatás hányattatásait: ha édesanyjuk nem tudta vagy akarta őket szoptatni, akkor vagy szoptatósdajkához kerültek, vagy pedig - tápszer híján - hígított tehéntejet kaptak.

A járványokat és gyermekbetegségeket védőoltások nélkül kellett átvészelniük. Angliában még a század végén is 16 százalékos volt a gyerekhalandóság, míg Oroszország egyes területein 28 százalékos (az európai átlag 20 százalék körül mozgott). Ha betegségüket éppen nem hanyagolták el vagy diagnosztizálták félre, a gyógyászati túlkapásokat kellett túlélniük: az ópium vagy cannabis tartalmú kanalas orvosságokat, az állandó "purgálást", pl. a hánytató hatású ipekakuána mértéktelen alkalmazását.

A képeken látható gyerekek ugyanakkor kiváltságosak is: azoknak a gyerekeknek, akik szüleinek volt pénze arra, hogy játékszert vásároljanak nekik, és le is vetessék őket egy fényképésszel, feltehetően később dolgozniuk sem kellett, mint gyerektársaik nagy hányadának. Lassanként egyre kevesebb apróságnak kellett kis felnőttnek lennie, lehetett gyerek is. A gyermekkorral együtt megjelentek a kizárólag gyerekeknek gyártott tárgyak is. Ekkor lett a karácsony a gyerekek ünnepe.

0 Tovább

A Lewis Carroll-mítosz

Lewis Carroll - aki a gyerekirodalom nagyrabecsült alakjából lett irodalmi pedofil - mítoszának alakulása látványos példa arra, hogyan kap egészen más, szinte fenyegető fénytörést az, amit a 19. században még rendjén valónak találtak - egészen egy 21. század küszöbén bekövetkezett fordulatig.

A 19. században még semmi nyugtalanítót nem láttak a gyerekszerető író bácsik működésében. Sohasem nősült meg és többnyire gyerekekkel barátkozik? Nagyon helyes. Derék, szentéletű fiatalember, aki távol tudja magát tartani a bűntől, a még tiszta és ártatlan lények elméjének csiszolásával, lelki nevelésével foglalkozik. Charles Lutwidge Dodgson (1832-1898) matematikát tanított Oxfordban és ritka szellemes társasági ember hírében állott. A dékán - Henry Liddell - gyermekének, Alice-nak egy kirándulás alkalmával mesélt fantasztikus történetet egy nyúlverembe zuhanó kislányról. Ezt évek múlva jegyezte le és adta ki Alice Csodaországban (1865) címmel, egy elképesztően szellemes és borzongatóan fura mű világhódító útját indítva el.

0 Tovább

"Szereplési vágy": színésznők a 19. században

A 19. században a "színésznő" és a "prostituált" szinte rokon értelmű szavaknak számítottak? Igen. Mivel azonban a színészi pálya a kevés, nők számára is nyitott karrierlehetőség közé tartozott, még így is megérte. A század vége felé az előítéletek is változtak valamit.

Lássuk ábécésorrendben, mi kötötte össze a korszak (sikeres) színésznőit!

Á mint áldozat: a színésznő nem csupán szépségét, ifjúságát és tehetségét dobta fel a pálya érdekében, de jó hírét is. A színészkedés férfiember számára is szégyen volt - rendes családból származó ifjakat tagadtak ki ezért - nemhogy nőnek, akinek a nyilvános szférától távol, a család melegét őrizve kellett volna rejtőzködnie. A kor embere kevés olyan közönséges dolgot tudott elképzelni, mint egy önmagát mutogató, sőt, megjátszó nőszemély. Sok fiatal színésznő férjhezmenetele után otthagyta a színpadot, mint pl. Jókai Mór második felesége, Nagy Bella is.

F mint férfiak: ők voltak a színházigazgatók, intendánsok, színpadi partnerek, szerzők, kritikusok, mecénások és pénzes szeretők. Megnyerésük nélkül egy lépést sem lehetett tenni, és a nagy tehetséget is ki lehetett dobni a szemétbe. Vagyis hát: a tehetség része volt a hasznos férfiakat megfelelőképpen manipulálni. Sarah Bernhardt (balra fenn) ennek mestere volt: az egekig jutott. Jászai Mari (jobbra) csak alkalmanként vett erőt magán: mindig elégedetlen maradt a karrierjével.

Gy mint gyerek: a színésznőnek úgy hiányzott, mint üveges tótnak a hanyattesés. De a kor fogamzásgátlásának színvonalán nem lehetett kivédeni. Ha már megszületett, akkor rendszerint félig-meddig titokban, másokkal neveltették, míg olyan nagy lett, hogy már nem lehetett nem észrevenni. De akkorára színésznő-anyja remélhetőleg olyan magasra jutott, hogy elnézték neki a törvénytelen porontyot. Egy színésznőtől nem is vártak mást…

I mint ifjúság: küzdelmes. Laborfalvi Róza, Blaha Lujza és Ellen Terry vándorszínész-családba született. Sarah Bernhardt anyja kurtizán volt, Jászai Mari gonosz mostohájától szenvedett, majd markotányosnőként megerőszakolták a háborúban. Egyikük sem lett varázsütésre híres, munkában és hányattatásokban gazdag évek vezettek a csúcsig - de legalább volt mit beépíteni a későbbi nagy alakításokba!

0 Tovább
1234
»

Szécsi Noémi blogja

A triviálisnak ható részletek teszik élettelivé, esendővé a regényhősöket – ez különösen történelmi regények esetében van így. A Nyughatatlanok, a Gondolatolvasó és a Kommunista Monte Cristo írásakor ezért túrtam fel mindent, hogy megismerjem a korabeli magánéletet. Azonban sok olyan történet maradt, ami nem fért a regényekbe.
Intim részletek, kuriózumok és közelképek a 19. század elejétől a 20. század közepéig élt emberekről, ez a Halcsontos Fűző.

Kötetek

Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo

A Kommunista Monte Cristo történelmi szatíra, amely 1919-ben kezdődik. A különböző korabeli demagógiák nyelvhasználatát felidézve, bravúrosan bontja szét és rakja össze másként az eredeti Monte Cristo-történet elemeit. Előképével ellentétben ez a mű elsősorban nem is a bosszúról, hanem a mindenkori politika ostobaságáról szól. Szécsi Noémi 2009-ben a regényért megkapta az Európai Unió Irodalmi Díját.

Szécsi Noémi: Nyughatatlanok

A Nyughatatlanok rendhagyó történelmi regény. A forradalom Európában szétszóródó emigránsai közé, 1853-54 Franciaországába és Belgiumába vezeti az olvasót. Hősei nyughatatlan lelkek: két gyermekkori jó barát, egy hajdani rendőrspicli, egy szebb napokat látott skót nevelőnő, egy asztaltáncoltató magyar bárónő és médiumi képességekkel rendelkező francia komornája, egy szabadságharcosokért rajongó angol lady, két hűséges bajtárs - és a szabadságharc kísértetei.

Szécsi Noémi: Gondolatolvasó

A Gondolatolvasó a 2011-ben megjelent 1848-as emigránsregény, a Nyughatatlanok folytatása, egy tervezett trilógia második darabja. Számos ott megismert szereplőt viszontláthatunk benne, bár ez a regény az előzményektől függetlenül is kerek és magával ragadó história. Történet az idegenségről, a saját gondolataink börtönében kavargó ellentmondásos érzésekről és a felnőtté válásról. Meg a szerelemről.

Szécsi Noémi; Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete (1860-1914)

A budapesti úrinő magánélete (1860-1914) című kötetben a Halcsontos Fűző bejegyzéseinek témái kibővítve és rendszerezve olvashatóak. Szécsi Noémi a köteten szakmai szerzőtárssal együtt dolgozott: Géra Eleonóra történész, az ELTE Művelődéstörténeti tanszékének docense. A kötet szerzői újságcikkek, regények, visszaemlékezések és levéltárakból előkerült magániratok alapján érdekesnél érdekesebb női sorsokat idéznek elénk. Két szólamban mesélnek nagy jelentőségű eseményekről - szerelmekről, eljegyzésről, tanulmányokról, házasságkötésről, terhességről, szülésről, tönkrement frigyekről, halálesetekről - vagy éppen olyan praktikus dolgokról, mint a háztartási költségvetés, az öltözködés, a cselédtartás, a gyermekgondok és a nyaralás.

Kövesd Szécsi Noémit a Facebookon is!

Kövesd a Halcsontos Fűzőt a Facebookon is!