Tudom, Zsófi, szegény asszony vagy, sokat dolgoztál, ugyan ettél-e mindig?
Ki vitte el az uradat Oroszországba, a tőke, úgy-e?
Hát mondd, jól volt ez így?
Igazad van, nem jól volt, és éppen ezen segít az új rendszer, a szociálizmus végső célja a proletárdiktatúra nevű eszközével, amivel megteremti a kommunizmust.
Hogy téged kommunizálnak-e?
Azt majd most mondom meg - csigázza fel a vidéki nőlakosságot a Közoktatásügyi Népbiztosság "Kommunizáljuk-e Zsófit?" című kiadványa. A legalább százezres példányszámban megjelenő népfelvilágosító pamflet egyszerű szavakkal próbálta elmagyarázni a "zsófiknak", hogy a népszerű hittel ellentétben a kommunisták csupán a gazdasági termelőeszközöket "dobják be a közösbe", a nőket nem, a szabad szerelem sem a közösségi alapon folyó szexuális életet, hanem a szabad választás jogát jelenti, a házasság pedig a rabság és kizsákmányolás egy módja.
Ma már nehéz elhinni, de a lakótelepek gondolata mögött a jószándék - valamint egy utópista szocialista kísértete - lebeg. A magyarul negatív képzettársításokat hordozó falanszter (pl. ld. Madách: Az ember tragédiája) 
