Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

"Okleveles gyilkosok"

A 19. század során jobbára az volt a helyzet, hogy az orvosok kezdetleges eljárásaikkal akkor sem garantálhatták volna a magzatelhajtásért fizető nő életben maradását, ha legálisan végezhettek volna abortuszt. A nőgyógyászat - mint úgy általában az orvostudomány - nagy hőskora volt ez: lassacskán igénnyé vált, hogy a szülés ne élet-halál kérdése legyen, úgy végezzenek el császármetszést, hogy ne vagy az anya, vagy a csecsemő maradjon életben, és műtéti beavatkozással gyógyítsanak egyes nőgyógyászati betegségeket. Emellett egyre nagyobb igény lépett fel a fogamzásgátlásra vagy esetlegesen a terhesség megszakítására.

Arról, hogy fű alatt egyre hatékonyabban folytak ezek a praktikák, elsősorban a népességfogyás miatt aggódó szerzők jajveszékeléséből szerzünk tudomást. Az egyikük azt állította, hogy "az erdélyi szászok, bácskai és bánsági svábok, majd a sárközi magyarok, de leginkább a szerbek és a magyar kálvinisták" között már elterjedt a születésszabályozás.

0 Tovább

Származása: törvénytelen

Noha a 19. században a törvénytelen származás fogalma dramaturgiai súlyával még regénycselekményeket mozgatott, mára szinte érthetetlenné vált: mi a baj azzal, ha a gyermek világra jöttekor a szülei nem házasok?

Azt, hogy elsősorban az öröklés szempontjából zavarta a köröket, először a római jog érzékelteti. Botrányosnak pedig azért számított, mert látható jele volt az erkölcsi rend megszegésének. Évszázadokon keresztül súlyos retorziókkal járt törvénytelen gyermeknek életet adni - és természetesen az anyák szenvedték el ezeket. A súlyos előítéletek mellett nem csoda, hogy nagyrészt magzatelhajtások és csecsemőgyilkosságok áldozataivá váltak a nem kívánt - mert "bűnben fogant" - gyerekek.

0 Tovább

GYILKOS NÖVÉNYEK

Nem csoda, hogy a 19. század embere annyira rettegett a szextől. Egyetlen aktusból életre szóló szenvedés, halálhoz vezető tragédia következhetett. A szifiliszről majd máskor beszélgetünk, most elég, ha arra gondolunk, mi történt azzal a nővel, aki rosszkor engedett a kérlelésnek. Hiszen biztonságos fogamzásgátló módszerek hiányában a nők feje felett a megtermékenyülés állandó esélye Damoklész kardjaként lebegett.

Kétesélyes metódus bőven akadt. Ha pedig megtörtént a baj, és a kétségbeesett nők szabadulni akartak a magzatuktól, szinte csak hatástalan vagy életveszélyes eljárás létezett.

Ha az orvosok legálisan végezhettek volna abortuszt, kezdetleges eljárásaikkal akkor sem garantálhatták volna az anya életben maradását.

Egy francia orvos Nantes-ból, dr. Hélie elmeséli - 1878-ban járunk - hogy az őt felkereső megesett lányon nem volt hajlandó abortuszt végezni, mire az faképnél hagyta. Hetek múlva visszatért, és a következőt mesélte: egy bábaasszony tanácsára friss rutát főzött meg vízben, és megitta a főzetet. Negyvennyolc órán belül borzalmas fájdalmak és hányás közepette abortált.

Neki piszok szerencséje volt. De a halálozási okokat vizsgálva más 19. századi orvosoknak is feltűnt, hogy a mérgezési esetekben elhunytak között szignifikánsan magas a boncolás során várandósnak talált nők száma - akik nyilván végső elszánásukban, a kísérletezésbe haltak bele.

Mit ajánlottak még a bábák - akiket rendszerint sírással, könyörgéssel, ajándékokkal, sok pénzzel vettek rá a tanácsadásra vagy közreműködésre?

Léteztek olyan "szakemberek", akik bizonyos masszázstechnikával kimasszírozták a terhességet, de a megzsarolt vagy kapzsi bábák többnyire gyógyfőzeteket javasoltak. Biztosra ezekkel sem lehetett menni, hiszen az aktuális illóolaj-tartalom, tárolás és főzés mikéntje - mind-mind változtattak a végső hatáson.

A varádics, egy mérgező növény, a legelterjedtebb magzatelhajtó szer volt a 19. századi Amerikában. A csombor és a boróka méhösszehúzódást keltő hatásáról volt ismert. Úgy tartották: ha borókabokor van a kertben, akkor ott borbély vagy bába lakik. De legalábbis a család nőtagjai ültették. Elmaradt menstruációra is ajánlottak, de akkoriban egy nőt főképpen akkor zavart a havibaj elmaradása, ha az terhességet jelentett.

A leghírhedtebb magzatgyilkos azonban az

0 Tovább

Szécsi Noémi blogja

A triviálisnak ható részletek teszik élettelivé, esendővé a regényhősöket – ez különösen történelmi regények esetében van így. A Nyughatatlanok, a Gondolatolvasó és a Kommunista Monte Cristo írásakor ezért túrtam fel mindent, hogy megismerjem a korabeli magánéletet. Azonban sok olyan történet maradt, ami nem fért a regényekbe.
Intim részletek, kuriózumok és közelképek a 19. század elejétől a 20. század közepéig élt emberekről, ez a Halcsontos Fűző.

Kötetek

Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo

A Kommunista Monte Cristo történelmi szatíra, amely 1919-ben kezdődik. A különböző korabeli demagógiák nyelvhasználatát felidézve, bravúrosan bontja szét és rakja össze másként az eredeti Monte Cristo-történet elemeit. Előképével ellentétben ez a mű elsősorban nem is a bosszúról, hanem a mindenkori politika ostobaságáról szól. Szécsi Noémi 2009-ben a regényért megkapta az Európai Unió Irodalmi Díját.

Szécsi Noémi: Nyughatatlanok

A Nyughatatlanok rendhagyó történelmi regény. A forradalom Európában szétszóródó emigránsai közé, 1853-54 Franciaországába és Belgiumába vezeti az olvasót. Hősei nyughatatlan lelkek: két gyermekkori jó barát, egy hajdani rendőrspicli, egy szebb napokat látott skót nevelőnő, egy asztaltáncoltató magyar bárónő és médiumi képességekkel rendelkező francia komornája, egy szabadságharcosokért rajongó angol lady, két hűséges bajtárs - és a szabadságharc kísértetei.

Szécsi Noémi: Gondolatolvasó

A Gondolatolvasó a 2011-ben megjelent 1848-as emigránsregény, a Nyughatatlanok folytatása, egy tervezett trilógia második darabja. Számos ott megismert szereplőt viszontláthatunk benne, bár ez a regény az előzményektől függetlenül is kerek és magával ragadó história. Történet az idegenségről, a saját gondolataink börtönében kavargó ellentmondásos érzésekről és a felnőtté válásról. Meg a szerelemről.

Szécsi Noémi; Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete (1860-1914)

A budapesti úrinő magánélete (1860-1914) című kötetben a Halcsontos Fűző bejegyzéseinek témái kibővítve és rendszerezve olvashatóak. Szécsi Noémi a köteten szakmai szerzőtárssal együtt dolgozott: Géra Eleonóra történész, az ELTE Művelődéstörténeti tanszékének docense. A kötet szerzői újságcikkek, regények, visszaemlékezések és levéltárakból előkerült magániratok alapján érdekesnél érdekesebb női sorsokat idéznek elénk. Két szólamban mesélnek nagy jelentőségű eseményekről - szerelmekről, eljegyzésről, tanulmányokról, házasságkötésről, terhességről, szülésről, tönkrement frigyekről, halálesetekről - vagy éppen olyan praktikus dolgokról, mint a háztartási költségvetés, az öltözködés, a cselédtartás, a gyermekgondok és a nyaralás.

Kövesd Szécsi Noémit a Facebookon is!

Kövesd a Halcsontos Fűzőt a Facebookon is!

Legfrissebb bejegyzések