Nem csoda, hogy a 19. század embere annyira rettegett a szextől. Egyetlen aktusból életre szóló szenvedés, halálhoz vezető tragédia következhetett. A szifiliszről majd máskor beszélgetünk, most elég, ha arra gondolunk, mi történt azzal a nővel, aki rosszkor engedett a kérlelésnek. Hiszen biztonságos fogamzásgátló módszerek hiányában a nők feje felett a megtermékenyülés állandó esélye Damoklész kardjaként lebegett. 
Kétesélyes metódus bőven akadt. Ha pedig megtörtént a baj, és a kétségbeesett nők szabadulni akartak a magzatuktól, szinte csak hatástalan vagy életveszélyes eljárás létezett.
Ha az orvosok legálisan végezhettek volna abortuszt, kezdetleges eljárásaikkal akkor sem garantálhatták volna az anya életben maradását.
Egy francia orvos Nantes-ból, dr. Hélie elmeséli - 1878-ban járunk - hogy az őt felkereső megesett lányon nem volt hajlandó abortuszt végezni, mire az faképnél hagyta. Hetek múlva visszatért, és a következőt mesélte: egy bábaasszony tanácsára friss rutát főzött meg vízben, és megitta a főzetet. Negyvennyolc órán belül borzalmas fájdalmak és hányás közepette abortált.
Neki piszok szerencséje volt. De a halálozási okokat vizsgálva más 19. századi orvosoknak is feltűnt, hogy a mérgezési esetekben elhunytak között szignifikánsan magas a boncolás során várandósnak talált nők száma - akik nyilván végső elszánásukban, a kísérletezésbe haltak bele.
Mit ajánlottak még a bábák - akiket rendszerint sírással, könyörgéssel, ajándékokkal, sok pénzzel vettek rá a tanácsadásra vagy közreműködésre?
Léteztek olyan "szakemberek", akik bizonyos masszázstechnikával kimasszírozták a terhességet, de a megzsarolt vagy kapzsi bábák többnyire gyógyfőzeteket javasoltak. Biztosra ezekkel sem lehetett menni, hiszen az aktuális illóolaj-tartalom, tárolás és főzés mikéntje - mind-mind változtattak a végső hatáson.
A varádics, egy mérgező növény, a legelterjedtebb magzatelhajtó szer volt a 19. századi Amerikában. A csombor és a boróka méhösszehúzódást keltő hatásáról volt ismert. Úgy tartották: ha borókabokor van a kertben, akkor ott borbély vagy bába lakik. De legalábbis a család nőtagjai ültették. Elmaradt menstruációra is ajánlottak, de akkoriban egy nőt főképpen akkor zavart a havibaj elmaradása, ha az terhességet jelentett.
A leghírhedtebb magzatgyilkos azonban az
A 19. század során jobbára az volt a helyzet, hogy az orvosok kezdetleges eljárásaikkal akkor sem garantálhatták volna a magzatelhajtásért fizető nő életben maradását, ha legálisan végezhettek volna abortuszt. A nőgyógyászat - mint úgy általában az orvostudomány - nagy hőskora volt ez: lassacskán igénnyé vált, hogy a szülés ne élet-halál kérdése legyen, úgy végezzenek el császármetszést, hogy ne vagy az anya, vagy a csecsemő maradjon életben, és műtéti beavatkozással gyógyítsanak egyes nőgyógyászati betegségeket. Emellett egyre nagyobb igény lépett fel a fogamzásgátlásra vagy esetlegesen a terhesség megszakítására.
