Színésznő az ebédlőasztalon

Bizonyára igen különösen hatna, ha ma a Nemzeti Színház vagy a Vígszínház valamelyik vezető színésznője előadás közben, a színpadról mondana köszönetet a nőgyógyászának, a közönség pedig viharos tapssal fogadná a bejelentést.

Blaha Lujza (1850-1926) - a nemzet csalogánya, népszínművek kikapós menyecskéje - mégis így tett. Betegsége után a Sárga csikóban lépett színpadra Erzsikeként, és a szerepe szerint - a megáradt Tiszából megmenekülve - a következőket mondta:

- A másvilág küszöbéről jövök.

- Áldja meg az Isten a megmentődet - felelte dr. Tauffer Vilmos (1951-1934) páholya felé fordulva a színpadi partnere. A publikum erre hangos ünneplésbe kezdett.

Az persze nem hangzott el nyílt színen, hogy 1887. október 5-én petefészek-cisztát távolított el eredményesen az orvos, aki a művésznőt étkezőjének nagy faasztalán operálta meg. De azt nyilván mindenki tudta, hogy dr. Tauffer nem a hangszálgyulladások specialistája, hanem az egyik - ha nem a legjobb - nőgyógyász a városban, s mint ilyet a hozzá forduló nők mélységesen tisztelik.

Blaha Lujza például ezentúl minden október 5-én saját kezűleg írt levélben köszöntötte az orvost, még a huszonötödik színészi jubileumára kapott babérkoszorúból is kivett három levelet, és neki ajándékozta.

De miért műtötte Tauffer a művésznőt az otthonában, a saját ebédlőasztalán?

Kezdjük az elején.

0 Tovább

Halál a vasútállomáson: Tolsztoj és felesége

Szofja Tolsztaja sosem tudta meg, hogy a férje hallotta-e még utolsó szavait, vagy szívében gyűlölettel távozott, ahogyan napokkal korábban közös otthonukat elhagyta. Őt már csak akkor engedték a haldoklóhoz, mikor 1910. november 20-án hajnalban kiszállt belőle az élet. Az állomáson mindenütt tolsztojánusok, újságírók és bámészkodók nyüzsögtek. Még a Pathé-filmhíradó is küldött operatőrt, hogy filmezzék le a 19. század egyik legnagyobb géniuszának halálát. Monsieur Pathé ezt a táviratot küldte kameramanjának: VEGYE AZ ÁLLOMÁST, KÖZELIT IS, ÁLLOMÁS NEVÉT. VEGYE A CSALÁDOT, ISMERT EMBEREKET, A HÁLÓKOCSIJUKAT.

Mindenki érezte a történelmi pillanat súlyát.

Ez a házasság éppen olyan tragikusan kezdődött, ahogyan végződött. A nászéjszaka a szokásos korabeli felállással indult: 1862, tehát egy prostituáltakon és jobbágylányokon edződött férfi egy robogó kocsiban erőszakol meg egy tapasztalatlan tizenhét éves lányt. De Tolsztoj, aki a hipokrita kéjencek családjába tartozott, rá tudott tenni egy lapáttal: menyasszonyának azt a naplót mutatta meg, amelyet kéjvágy-rohamai felváltó bűntudatrohamai során fiatal éveiben vezetett. Házaséletük során szinte függőként falták a másik (gondosan elöl hagyott) titkos feljegyzéseit.

0 Tovább

"Szereplési vágy": színésznők a 19. században

A 19. században a "színésznő" és a "prostituált" szinte rokon értelmű szavaknak számítottak? Igen. Mivel azonban a színészi pálya a kevés, nők számára is nyitott karrierlehetőség közé tartozott, még így is megérte. A század vége felé az előítéletek is változtak valamit.

Lássuk ábécésorrendben, mi kötötte össze a korszak (sikeres) színésznőit!

Á mint áldozat: a színésznő nem csupán szépségét, ifjúságát és tehetségét dobta fel a pálya érdekében, de jó hírét is. A színészkedés férfiember számára is szégyen volt - rendes családból származó ifjakat tagadtak ki ezért - nemhogy nőnek, akinek a nyilvános szférától távol, a család melegét őrizve kellett volna rejtőzködnie. A kor embere kevés olyan közönséges dolgot tudott elképzelni, mint egy önmagát mutogató, sőt, megjátszó nőszemély. Sok fiatal színésznő férjhezmenetele után otthagyta a színpadot, mint pl. Jókai Mór második felesége, Nagy Bella is.

F mint férfiak: ők voltak a színházigazgatók, intendánsok, színpadi partnerek, szerzők, kritikusok, mecénások és pénzes szeretők. Megnyerésük nélkül egy lépést sem lehetett tenni, és a nagy tehetséget is ki lehetett dobni a szemétbe. Vagyis hát: a tehetség része volt a hasznos férfiakat megfelelőképpen manipulálni. Sarah Bernhardt (balra fenn) ennek mestere volt: az egekig jutott. Jászai Mari (jobbra) csak alkalmanként vett erőt magán: mindig elégedetlen maradt a karrierjével.

Gy mint gyerek: a színésznőnek úgy hiányzott, mint üveges tótnak a hanyattesés. De a kor fogamzásgátlásának színvonalán nem lehetett kivédeni. Ha már megszületett, akkor rendszerint félig-meddig titokban, másokkal neveltették, míg olyan nagy lett, hogy már nem lehetett nem észrevenni. De akkorára színésznő-anyja remélhetőleg olyan magasra jutott, hogy elnézték neki a törvénytelen porontyot. Egy színésznőtől nem is vártak mást…

I mint ifjúság: küzdelmes. Laborfalvi Róza, Blaha Lujza és Ellen Terry vándorszínész-családba született. Sarah Bernhardt anyja kurtizán volt, Jászai Mari gonosz mostohájától szenvedett, majd markotányosnőként megerőszakolták a háborúban. Egyikük sem lett varázsütésre híres, munkában és hányattatásokban gazdag évek vezettek a csúcsig - de legalább volt mit beépíteni a későbbi nagy alakításokba!

0 Tovább

Habsburg-nők nehéz napjai

Ha azt hisszük, a 19. században menstruációról nyíltan szó sem eshetett, aligha tévedünk nagyot. Orvosi könyvekben, esetleg nők magánlevelezéseiben bukkan fel futólag a téma: Andrássy Gyuláék angol nevelőnője 1868-ban anyjának írva például tisztában van vele, hogy ilyenkor vasat kell szednie.

Bizonyos kiváltságos nőknél azonban a dolog egy szűk csoport - de közvetve az egész ország vagy birodalom - közügyévé vált. Mivel az uralkodók feleségeinek elsődleges feladata a szülés volt, az egész udvar feszült figyelemmel csüggött az uralkodónő havi vérzésén. Terhes? Nem terhes? Már nem is szülhet többé? Mivel ezek a nők szinte egy pillanatra sem maradhattak egyedül, és nem maguk gondoskodtak saját fehérneműjükről, az állandóan a közelükben tartózkodó udvarhölgyek vagy a mosást ellátó személyzet biztos információval rendelkezett a helyzet állásáról.

Erzsébet királyné, azaz Sissi ciklusa is közügy volt.

Az udvarnál mindenkinek illett tudnia a pontos dátumokat, hogy eszerint igazítsák a hivatalos programokat. Sissi ugyanis - akárcsak a gimnazista lányok a tesiórán - gyakran kijátszotta a "menstruációs kártyát". Gyűlölt más koronás főkkel találkozni és intézményeket látogatni (bár az elmegyógyintézeteket szerette), ezért, amint tudott, megpattant a Hofburgból, és távollétét a nehéz napokra fogta. Ez mindaddig hallatlan volt az osztrák udvarban, hiszen anyósa, Zsófia főhercegnő inkább tőből leharapta volna a nyelvét, minthogy így térjen ki a kötelessége elől.

Az nem teljesen érthetetlen, hogy Sissinek ilyenkor nem volt kedve súlyos díszruhában, "felszerszámozva", 50-53 centis derékbőségűre fűzve mosolyogni, viszont irtózása intenzitását mutatja, hogy még szégyenérzetén is felülkerekedett, ha élhetett a mentséggel.

A későbbiekben a reprezentáció javát ráverte kötelességtudóbb menyére. Stefánia 1881-ben került a családba, és ennek is volt köze a menstruációhoz.

0 Tovább

A beszélő kutya, a siket lány és a telefon

Mabel titokban viszolygott a siketektől és igyekezett magát távol tartani tőlük.

Ez a szülei haláláig többé-kevésbé sikerült is neki, mindazonáltal élete nagy teljesítményének azt tartotta, hogy teljes jogú tagja a hallók közösségének.

Annak ellenére, hogy ötéves kora óta semmit sem hallott.

Mabel Gardiner Hubbard (1857-1923) saját akaratereje, családja támogatása, apja vagyona és férje szakértelme révén illúziót keltően illeszkedett be a "többségi társadalomba". Egyesek viszont azzal vádolták meg, hogy félrevezette azt az embert, aki a legtöbbet tehette volna a siketekért.

Az értelmes és eleven kislány skarlát következtében vesztette el a hallását. 1862-ben még nem végeztek halláskorrigáló műtéteket, így ezzel a sorsa megpecsételődött. Apja, Gardiner Green Hubbard, egy bostoni milliomos azonban nem nyugodott bele, hogy lánya elveszíti a beszéd képességét.

- Ha azt akarja, hogy a lánya normális legyen, akkor beszélnie kell hozzá, s neki is beszélnie kell magához! - mondta egy oralista (szájról olvasás- és hangzóbeszéd-hívő) sikettanár. Azt javasolta, hogy ne vigyék Mabelt más siket gyerekek közé, és szándékosan ne értsék meg, ha szavak helyett mutogat. A lány beszéde az állandó gyakorlás ellenére romlott. A szülők elszörnyedve hallgatták, amikor így mutogatta az unokatestvérétől kapott kismacskáját:

- Nézz új cica kuzin adott May! (See new kitty cousin gived May!)

Mivel csak a szavakat gyakoroltatták vele és nem hallott többé folyóbeszédet, nehezen alkotott mondatokat.

Az apja a lehető legjobb tanárt akarta mellé felfogadni, és meg is találta, hiszen az illető már saját nagyothalló édesanyjával is szerzett tapasztalatokat, gyermekkorában egy kutya száját úgy mozgatta, hogy az érthetően kimondja: "Hogy van, nagymama?" valamint robotot szerkesztett, ami olyan meggyőzően nyekeregte:"mama", hogy a szomszéd a "baba" segítségére sietett…

0 Tovább

Szécsi Noémi blogja

A triviálisnak ható részletek teszik élettelivé, esendővé a regényhősöket – ez különösen történelmi regények esetében van így. A Nyughatatlanok, a Gondolatolvasó és a Kommunista Monte Cristo írásakor ezért túrtam fel mindent, hogy megismerjem a korabeli magánéletet. Azonban sok olyan történet maradt, ami nem fért a regényekbe.
Intim részletek, kuriózumok és közelképek a 19. század elejétől a 20. század közepéig élt emberekről, ez a Halcsontos Fűző.

Kötetek

Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo

A Kommunista Monte Cristo történelmi szatíra, amely 1919-ben kezdődik. A különböző korabeli demagógiák nyelvhasználatát felidézve, bravúrosan bontja szét és rakja össze másként az eredeti Monte Cristo-történet elemeit. Előképével ellentétben ez a mű elsősorban nem is a bosszúról, hanem a mindenkori politika ostobaságáról szól. Szécsi Noémi 2009-ben a regényért megkapta az Európai Unió Irodalmi Díját.

Szécsi Noémi: Nyughatatlanok

A Nyughatatlanok rendhagyó történelmi regény. A forradalom Európában szétszóródó emigránsai közé, 1853-54 Franciaországába és Belgiumába vezeti az olvasót. Hősei nyughatatlan lelkek: két gyermekkori jó barát, egy hajdani rendőrspicli, egy szebb napokat látott skót nevelőnő, egy asztaltáncoltató magyar bárónő és médiumi képességekkel rendelkező francia komornája, egy szabadságharcosokért rajongó angol lady, két hűséges bajtárs - és a szabadságharc kísértetei.

Szécsi Noémi: Gondolatolvasó

A Gondolatolvasó a 2011-ben megjelent 1848-as emigránsregény, a Nyughatatlanok folytatása, egy tervezett trilógia második darabja. Számos ott megismert szereplőt viszontláthatunk benne, bár ez a regény az előzményektől függetlenül is kerek és magával ragadó história. Történet az idegenségről, a saját gondolataink börtönében kavargó ellentmondásos érzésekről és a felnőtté válásról. Meg a szerelemről.

Szécsi Noémi; Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete (1860-1914)

A budapesti úrinő magánélete (1860-1914) című kötetben a Halcsontos Fűző bejegyzéseinek témái kibővítve és rendszerezve olvashatóak. Szécsi Noémi a köteten szakmai szerzőtárssal együtt dolgozott: Géra Eleonóra történész, az ELTE Művelődéstörténeti tanszékének docense. A kötet szerzői újságcikkek, regények, visszaemlékezések és levéltárakból előkerült magániratok alapján érdekesnél érdekesebb női sorsokat idéznek elénk. Két szólamban mesélnek nagy jelentőségű eseményekről - szerelmekről, eljegyzésről, tanulmányokról, házasságkötésről, terhességről, szülésről, tönkrement frigyekről, halálesetekről - vagy éppen olyan praktikus dolgokról, mint a háztartási költségvetés, az öltözködés, a cselédtartás, a gyermekgondok és a nyaralás.

Kövesd Szécsi Noémit a Facebookon is!

Kövesd a Halcsontos Fűzőt a Facebookon is!

Legfrissebb bejegyzések